Mentaközpont BLOG

Csontritkulás elleni szerek a protézisek lazulása ellen?

2012-01-12T23:24:00.003+01:00

A nagyízületi protézis beültetések az ortopédia slágerműtéteivé váltak a legutóbbi évtizedekben. Köszönhető ez annak, hogy segítségükkel a kopásos eredetű fájdalmak szinte azonnal megszűnnek, a funkció, valamint a mozgások relatív gyorsan visszatérnek, így a protézisek segítségével a betegek visszanyerik a műtét előtti életminőségüket.

A műtétek egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan jelentkezett az implantátumok lazulásából eredő probléma: a protézisek 15-20 év alatt kilazulnak a csontból ezért cserélni kell őket. Ráadásul az esetek egy részében a lazulás következtében igen nagy csonthiány alakul ki, ami alkalmanként komoly kihívás elé állítja az ortopédsebészt.

Új kutatások azonban biztató eredményeket közölnek ezzel a problémával kapcsolatban. Egy angol kutatócsoport megfigyelte, hogy azoknál a betegeknél, akik csontritkulás miatt rendszeres gyógyszeres kezelésben részesültek, közel megfeleződött a protézis lazulások száma a vizsgálat 15 éves időtartama alatt.

A kezdeti eredmények nagyon bíztatóak, azt azonban a kutatók is kiemelik, hogy a pontos elemzéshez további vizsgálatokra van szükség. A jelen tanulmányban ugyanis visszamenőleg nézték át a betegek adatait, ráadásul a két csoport (a csontritkulás elleni gyógyszert szedő és a gyógyszert nem szedő) között jelentős volt a létszámbeli eltérés is (1.900 vs. 40.000) így statisztikailag nehezen értékelhetőek a számadatok. A teljes cikk itt olvasható: http://www.bmj.com/content/343/bmj.d7222.

Mit lehet tenni a térdkalács ismétlődő ficama esetén?

2011-12-10T16:01:00.007+01:00

Patella luxatio akkor következik be, amikor a térdkalács (patella) elhagyja a combcsont végén található árkot ( luxálódik). Szinte minden esetben a külső oldal felé ugrik ki, első alkalommal rendszerint sérülésre, de megfelelő gyógyulást követően is jelentősen nagyobb az esélye egy újabb ficamnak.Visszatérő ficamok esetén azonban károsodik a porcfelszín, ami fájdalmas térdkalácshoz, korai artrózishoz vezet, így sebészi megoldás szükségeltetik.

Az első ficamot követően rendszerint konzervatív kezelés a javasolt, amely átmeneti rögzítésből, majd combizomerősítő gyógytornából áll. A kezelés hatékonysága nem bizonyított, de segíthet megítélni, h

ogy ez egy egyszeri ficam volt-e, vagy csak az első a sorban. Első ficam után azonnali műtét nem javasolt.

Ismétlődő (habitualis) ficamok esetén a kiváltó ok határozza meg a műtéttípust, de rendszerint ezeket egymással kombinálva alkalmazzuk.

Egyszerű, arthroscoposan is kivitelezhető műtét a lateralis retinaculum bemetszése ( lateralis release). Ez az erős szalag a tédkalácsot az ízület külső oldala felé húzza, sokszor túl erősen.

Átvágásakor a patella inkább centrálisan helyezkedik el, távolabb a peremtől, ahol ficamodhat. A műtétet sokszor a belső oldali szalag, ízületi tok rövidítésével, raffolásával kombinálják ( tokraffolás). A belső stabilizáláshoz extra húzóerőt biztosíthat a m. vastus medialis (belső combfeszítő izom) áthelyezé

se a térdkalács belső oldalára.

A lábszárcsonton is lehet módosításokat végezni. Itt is több beavatkozás jöhet szóba. Fulkerson-műtét, Elmslie-Trillat-Maquet (igen, ez egy műtét neve), Magyarországon pedig - egyébként érthetetlen okból- Denks-műtétnek nevezik. Mindegyik a TTT (tuberositas tibiae transfer) csoportba tartozik. Lényegük, hogy a lábszárcsontnak azt a területét, ahol a

térdkalács ína tapad (tuberositas tibiae - jól tapintható dudor a lábszárcsont elülső részén) egy kicsit a belső oldal felé, egy kicsit a talp felé helyezzük át. Az ín így a patellát inkább a belső oldal felé fogja húzni, megakadályozva a ficamot.

A Fulkerson-műtét:

A lábam fáj, de az orvosom a derekamat kezeli. Miért?

2011-11-24T23:14:00.002+01:00

Bizonyára többen jártak már hasonló cipőben. Elmentek az orvoshoz végtagi panasszal, mire az közölte, hogy valójában a probléma nem a fájdalmas testrészben van, hanem a gerincben, azt kell kezelni. Habár furcsán hagzik, valójában tényleg sokszor ez a helyzet.

A magyarázat pedig igen egyszerű. Teljes testünk idegellátását, beleértve az érző idegeket is, az úgynevezett perifériás idegrendszer látja el. Ezek azok a vékony idegszálak, amik behálózzák a testünket, és közvetítenek minden ingert a központi idegrendszer, jelen esetben a gerincvelő felé. Így tehát ha bármilyen betegség érinti a gerincet, ezáltal a gerincvelőt, az könnyen befolyásolhatja ennek az ingerület közvetítő hálózatnak a működését is. Ha például az ágyéki gerincen létrejön egy porckorongsérv, akkor az az adott gerinvelői szelvényben kilépő ideggyököt nyomhatja, és így az ahhoz az ideghez tartozó területen, például a lábszárban okoz majd kisugárzó panaszokat. Természetesen nem csak a végtagokon alakulhatnak ki ilyen jellegű kisugárzó panaszok, de a törzsön, vagy akár a belső szervekben is. Ha pontosabban akarja tudni, hogy melyik gerincvelői szelvény mely régiók idegellátásáért felelős, kattintson erre a linkre.

Derékfájdalom: injekció helyett torna!

2011-11-03T21:54:00.009+01:00

A derékfájdalom az a panasz, mely a leggyakrabban vezeti orvoshoz a betegeket. Érthető, hogy a súlyos tünetekkel, komoly életminőség romlással járó elváltozásra a betegek mielőbb gyógyírt szeretnének kapni, ezért sokszor az orvos a gerinc mellé, vagy a gerinccsatornába adott injekció segítségével próbál akutan segíteni a panaszokon. Egy most elvégzett tanulmány azonban lehet, hogy véget vet ennek a gyakorlanak.

Egy norvég orvosok által elvégzett vizsgálatba (1) összesen 116 beteget vontak be, akik súlyos derékpanaszok miatt szorultak kezelésre. Állapotuk komolyságát jelzi, hogy átlagosan 64-160 hete panaszkodtak fájdalmakról, és 32-37 hetet töltöttek a vizsgálatot megelőzően betegállományban. Az embereket 3 csoportba osztották: az első csoportban a páciensek a gerinccsatornába kaptak igen erős gyulladáscsökkentő hatással, de emellett számos mellékhatással is rendelkező szteroid injekciót, a második csoportban a gerinccsatornába terápiás hatás nélküli fiziológiás sóoldatot fecskendeztek, míg a harmadik csoportban a bőr alá juttattak injekcióval 2 ml fiziológiás sóoldatot, melynek szintén nincs gyógyító hatás. A betegeket megvizsgálták 6, 12 és 52 hetes korban és felmérték állapotukat, panaszaikat, fájdalmaikat. A tanulmány lezárásakor azt tapasztalták, hogy a 3 csoport között érdemi különbség nem volt.

Ezek ismeretében úgy tűnik, hogy nincs értelme az injekciók okozta esetleges szövődményeknek, valamint a beadott anyag mellékhatásainak kitenni a betegeket, hanem a norvég kutatók ajánlásának megfelelően derékfájdalom esetén elsősorban gyógytornát, fizikoterápiát, esetleg non-szteroid gyulladáscsökkentőket célszerű alkalmazni.

1.: Iversen T, Solberg TK, Romner B, et al. Effect of caudal epidural steroid or saline injection in chronic lumbar radiculopathy: multicentre, blinded, randomized controlled trial. BMJ. 2011;343:2-15.

A vállízületi kopás, artrózis okai

2011-08-21T13:33:00.004+02:00

Közkeletű, de téves vélemény, mely szerint csak az alsó végtag nagy ízületeit (csípő, térd boka) kell teherviselő ízületnek tekinteni. Biomechanikai kutatások alapján egy átlagos súlyú ember vállában, miközben 90 fokig emeli a karját, a testsúlyának megfelelő erő ébred. Amennyiben a karjában 5 kg súlyt is tart, úgy a vállízületben már a testsúly 2.5-szeresének megfelelő erő préseli egymáshoz az ízfelszíneket. Ez pedig megfelel annak az erőnek, ami a csípőízületben dolgozik járás során. Nem csoda hát, ha ez az erő képes arra, hogy – különösen arra hajlamos emberek esetén – degeneratív, kopásos folyamatokhoz vezessen. A legegyértelműbben az a tény utal erre, hogy a váll a csípő és a térd után a harmadik leggyakrabban érintett ízület kopás, artrózis szemponjtjából.

Az ismeretlen okból kialakuló artrózis mellett ismerünk olyan betegségeket, amik hajlamosítnak a kopás idő előtti megjelenésére. Ilyenek lehetnek: a rotátorköpeny szakadás, az ízületi felszíneket érintő törés, instabilitás, többszörös ficam a kórelőzményben, ízületi gyulladásos betegség, stb. Szerencsére a kopásra ma már létezik biztonságos megoldás, a protézis beültetés.

Műtét ismétlődő elülső vállficam esetén

2011-07-24T18:36:00.005+02:00

A vállficam sajnos gyakran ismétlődik. Ilyenkor nem csupán az ízületi vápát körülvevő rostos porcgyűrű sérülése, azaz a Bankart sérülés okoz gondot, de gyakran maga a csontos vápa is sérül, letörik belőle egy darab. Az is előfordul, hogy a rostos porcon (labrum) kívül a környező tok is jelentősen meggyengül a visszatérő ficamok miatt. Végül szintén nem ritka, hogy azoknál a betegeknél, akiknél rendszeresen (10-15 alkalommal) ismétlődő ficam jön létre, az ízületi vápa veleszületetten kisebb a normálisnál. Ezekben az esetekben a Bankart műtét nem elegendő. Részben a rendszerint meglevő csontos sérülés miatt, részben amiatt, mert a sokszori ficam által meggyötört, meggyengített lágyrészek (tok, labrum) fizikaliag nem elég erősek ahhoz, hogy helyben tartsák a felkarcsont fejét. Ilyenkor tehát más megoldást kell választani.

Az egyik lehetőség, ha a veleszületetten kicsi, vagy törés miatt kisebb felszínű vápát egy átültetett csontdarabbal kiegészítjük. A legegyszerűbb a csontot csípőlapátból venni. Így a beültetett új csonttal együtt a vápa felszíne megnő, és a felkarcsont feje nem tud lecsúszni róla. Hátránya a műtétnek, hogy két metszésből történik (váll + csípőtájék), és a csípőlapát feleti seb a műtét utáni időszakban panaszos lehet. Elvileg szóba jöhet csontbankból származó csont átültetése is, azonban ezek a csontok a saját anyagnál mindig nehezebben gyógyulnak meg.

A másik, talán szerencsésebb, ezért népszerűbb megoldás, amikor az

úgynevezett hollócsőr nyulványt (processus coracoideus) helyezzük át a vápa elülső részére. Ezzel nem csupán annyi történik, hogy megnő a vápa felszíne, hanem a csonttal együtt a tapadó izmok is áthelyezésre kerülnek, és új helyükön úgy helyezkednek el, hogy éppen a ficamodni készülő felkarcsont fejét támasztják alá, lehetetlenné téve ezzel a ficamot. Ezt a műtétet nevezik Latarjet-műtétnek, és jelenleg az egyik legnépszerűbb beavatkozás visszatérő ficamok stabilizálásban. Annyira szellemes megoldás, hogy egyes iskolák első ficam esetén is kizárólag ezt a megoldást alkalmazzák.

Rotátor köpeny rekonstrukció

2011-07-15T00:02:00.004+02:00

A rotátor köpeny szakadását nem feltétlenül kell műtéttel kezelni, azonban ha aktív korban levő embernél, különösen, ha sérülés után, jó izomállomány mellet jön létre a szakadás, és az kifejezett panaszokat, fájdalmat is okoz, akkor a sebészeti beavatkozás jelentheti a megoldást.

Fontos, hogy mielőtt műtétre kerül valaki, megfelelő mozgástartománya legyen, ugyanis a műtétek egyik leggyakoribb szövődménye a beszűkült mozgások kialakulása, a merev, fájdalmas ízület. Szükséges tehát, hogy a műtétre jó mozgástartománnyal érkezzen a beteg, mert a beavatkozás után ebből a mozgástartományból valamennyit rendszerint elveszít.

A műtét során a leszakadt ín kerül visszarögzítésre a felkarcsonthoz. A rögzítés módja többféle lehet. Amennyiben arthroscopos, vagy úgynevezett mini-open, azaz minimalis feltárással, az izmok megkímélésével járó technikát alkalmaznak, úgy rendszerint csavarok segítségével kerül visszarögzítésre az ín. Amennyiben hagyományos, nyitott eljárással történik a beavatkozás, akkor gyakran rögzítik az ínat varratokkal a csonthoz.

Akármelyik technikát is választják, fontos tudni, hogy a műtét során a gyógyuláshoz elengedhetetlen első lépés történik meg, azaz az ín az eredeti helyére kerül. A gyógyuláshoz azonban idő kell, így a végtagot a műtét utáni időszakban kartartóban szükséges rögzíteni. 4-6 hetes (szakadástól, műtéti technikától függően) rögzítés után lehet elhagyni a kartartót, majd ezt követi a tapasztalt gyógytornász által vezetett torna, mely ugyanúgy a gyógyulás záloga, mint a megfelelő sebészeti ellátás. A teljes gyógyulás ideje 6-9 hónapot is igénybe vehet.

Az a fránya irodai munka!

2011-05-29T10:10:00.010+02:00

Emberek milliói végeznek naponta irodai munkát a világon. Ezen emberek százezrei szenvednek a látszólag kényelmes munka mozgásszervi következményeitől. Kevesen vannak azon kiváltságosak, akik maguk választhatják meg munkakörülményeiket, munkaeszközeiket. Ezek hiányában a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő üléspozícióban eltöltött napi 8-10 órányi munkavégzés komoly megterhelést ró gerincünkre, ízületeinkre. A kezdetben csak alkalmi derékfájás, vállpanaszok, nyakfájdalom állandósulhatnak, megkeseríthetik életünket.

Mi a probléma?

A legalapvetőbb probléma az, hogy gerincoszlopunk nem ülőmunkára teremtetett. A jó testhelyzetben ülés pozíciójához folyamatos, aktív izommunka szükséges. A gerincet stabilizáló haráncsíkos izmok igen nagy erőt képesek kifejteni összehúzódásuk során, és ezt sokmilliószor képesek megismételni. A tartósan összehúzódott állapotot azonban nem kedvelik. Ilyenkor romlik a vérellátásuk, tápanyagellátottságuk, ha nem változik helyzetük, elfáradnak,

görcsölhetnek. Hosszú, mozdulatlan ülés közben pontosan ez történik. Az izmok fáradásával egyidőben

az ágyéki gerinc helyzete is megváltozik, hiszen gyengül a stabilizáló izomerő és a csigolyák olyan helyzetbe kerülnek, ami eltér a kívánatostól. A gerincoszlop normális görbületei eltorzulnak (az ágyéki görbület elsímul, a háti görbület megnő), jellegzetes, görnyedt testtartás alakul ki. Ez a testhelyzet fokozott terhelést jelent gerincünk számára, ami hosszútávon túlterheli a csigolyák özötti kisízületeket, helyi gyulladást, fájdalmak kialakulását eredményezi.

A nyaki gerincszakaszon is hasonló változások mennek végbe. A helyte

lenül elhelyezett monitor merev bámulása nem csak szemünket irritálja, de a

nyakizmok fokozott igénybevételét is jelenti. Ehez társulhat a nem megfelelő ülésmagasság, üléspozíció is, ami jellegzetesen felhúzott válltartást eredményez. E két tényező fájdalmat, nyomásérzékenységet okoz a nyakizmokban, jól tapntható izomcsomók is kialakulhatnak. Az ülés- és asztalmagasság megválasztása a csuklópanaszok kialakulását is befolyásolhatja. Jellegzetes betegségek a csuklófájdalmak, ínhüvelygyulladás, carpalis alagút szindróma (Carpal tunnel sy.). Mindezen problémákat tetézhetik az irodákban gyakran használt légkondícionáló berendezések. Elsősorban azok vannak veszélyben, akik közel ülnek a klíma befúvónyílásához, és gyakran 18-20 fokos huzatot kapnak nyakukra, vállukra, ami még egy alapos pofon a már így is túlterhelt izmoknak, ízületeknek.

Mit lehet tenni?

Talán a legfontosabb és hatásosabb megelőzési módszer az izmok, ízületek rendszeres, alapos átmozgatása. Legalább óránként javasolt felállni az asztaltól és minden ízületünket átmozgatni. Óvatos nyak- és vállkörzés, néhány guggolás, deréktekerés, lehajolás során a kimerült, feszes izmainkat ellazítjuk, ezél

tal javítjuk vérellátásukat, felfrissülnek. Mentálisan is kiváló kikapcsolódás néhány perc testmozgás.

Fontos az irodai berendezés megfelelő kiválasztása, beállítása is. A monitor, billentyűzet, egér jó elhelyezésével csökkenthetjük nyaki panaszaink kialakulásának esélyét, egy jó szék használatával pedig ágyéki gerincünket óvhatjuk meg a túlterheléstől. Fontos, hogy a széknek megfelelő ülőfelülete legyen és hasznos lehet deréktámasz használata, ha a székbe nincs eleve beépítve. A klímaberendezés nyáron igen hasznos szerkezet, de lehetőség szerint üljünk tőle minél távolabb, ügyelve, hogy ne kerüljünk a huzat útjába.

A megelőzés a munka végeztével sem ér véget! A gyakori testmozgás, sportolás erősíti az izomzatot, ami ezáltal jobban fogjabírni a monoton terhelést. Érdemes gyógytornásszal is konzultálni, a szüks

éges tornagyakorlatokat megtanulni és otthon is végezni, így az izmokat és a gerincmozgásokat folyamatosan naprakészen tartani. Sok munkahelyen van lehetőség gyógytornára, masszázsra, hiszen a munkaadóknak is érdekük, hogy a dolgozók szellemileg és testileg is folyamatosan jól érezzék magukat. Számos cég kínál ilyen jellegű szolgáltatást irodai cégek számára, érdemes ezen lehetőségekről érdeklődni az irodavezetőknél!

Az alábbi videón néhány jótanács a megfelelő testtartás beállításáról:

Mi az a Bankart műtét?

2011-04-29T23:46:00.004+02:00

Ahogy azt korábban írtuk, a leggyakrabban ekőforduló elülső-alsó vállficam során az esetek döntő többségében leszakad az ízületi vápát körülfogó rostos porcgyűrű, az úgynevezett labrum glenoidale. Ezt a sérülést nevezzük Bankart sérülésnek. Mivel a leszakadt porc fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, sérülése esetén gyakran jön létre visszatérő vállficam.

A Bankart műtét során ez a leszakadt rostos porc kerül visszarögzítésre az eredeti helyéhez, az ízületi vápához, rendszerint egy speciális csonthorgony segítségével. Emellett általában a ficamok miatt kitágult tokot is szűkíteni szükséges. Fontos, hogy a műtét után a kart levehető kartartóban rögzítsük, ugyanis az eredeti helyén fixált porcgyűrű biológiai rögzüléséhez, azaz a befogadó csontágy és a porc “összenövéséhez” időre van szükség. Ha túl rövid ideig van rögzítve a kar, akkor előfordulhat, hogy a visszavarrt porcgyűrű újra leszakad.

A Bankart-műtétet korábban kizárólag nyitott módszerrel végezték, az utóbbi 5-10 évben azonban olyan széles körben terjedt el az arthroscoppal, azaz ízületi tükrözéssel elvégzett stabilizáló műtét, hogy mára szinte kizárólag így végezzük a beavatkozást. A tükrözéses technikával végzett műtét előnye, hogy nem kell az ízületi vápát elölről fedő izmot (musculus subscapularis) átmetszeni, hogy a műtéti területhez jussunk, emellett az apró bőrmetszések miatt kozmetikailag is összehasonlíthatatlanul jobb eredményt ad. Gyakorlatilag ma már csak akkor végezzük nyitottan a műtétet, ha korábban már operálták a vállat, vagy az ízületi tok rendkívül laza és emiatt ki tudjuk használni a nyitott műtétnek azt az előnyét, hogy ilyenkor jobban meg lehet feszíteni a tokot, fokozva ezzel a stabilizáló hatást.

Az alábbi videókon egy animációs felvételen, valamint élőben láthatjuk az arthroscopos beavatkozást.

Mi az a veleszületett csípőficam?

2011-04-29T22:58:00.010+02:00

A veleszületett csípőficam az egyik leggyakoribb ortopédiai mozgásszervi rendellenesség, 1000 szülésből egy gyermeket érint. Maga a név, csípőficam kissé megtévesztő, hiszen nem minden “ficamos” csípő van valóban kificamodva, nem véletlen, hogy a szakirodalomban a “csípő veleszületett fejlődési zavara (developmental dysplasia of the hip)” kifejezés terjedt el.

A finomabb felosztás a következő típusokat különbözteti meg:

- subluxációt (a combcsont feje és a vápa kisebb felszínen érintkezik a normálisnál)

- ficamot (a combcsont feje nincs az ízületi vápában, azon kívül helyezkedik el)

- instabilitást (vizsgálat során a combcsont feje kinyomható a vápából)

- teratológiás ficamot (születés előtt bekövetkező valódi ficam).

A fejlődési zavar okait okait nem ismerjük. Bizonyos népcsoportok között gyakrabban fordul elő (pl.: amerikai indiánok), míg más népeknél (pl. kínaiak) jóval ritkábban. Ez genetikai eredetre utalhat. Ugyancsakk erre utal az a tény, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei között is volt csípőficamos, tízszer olyan gyakori a rendellenesség. Egyéb hajlamosító tényezők még: a női nem (a betegek 80 %-a lány), az, hogyha a gyermek elsőszülött, valamint szerepet játszik az előfordulásában a méhen belüli elhelyezkedés is, így farfekvés vagy kis mennyiségű magzatvíz esetén gyakrabban találkozunk vele.

A születés utáni pozíció sem mindegy: a csípők fejlődése szempontjából nem előnyös, hogyha a lábak egymással párhuzamosan vannak rögzítve, azaz a gyermek pólyába van kötve (bal oldal). Sokkal jobb a terpesz helyzet (jobb oldal).

Megfelelő szakember által végzett ultrahangos szűréssel, és szükség esetén időben megkezdett hatékony kezeléssel azonban akár műtét nélkül is megelőzhető a későbbi deformitások kialakulása.

Veleszületett csípőficam konzervatív kezelése

2011-04-24T13:27:00.007+02:00

A veleszületett csípőficam még manapság is gyakran előforduló mozgásszervi elváltozás. Mint a neve is mutatja, a rendellenesség már születéskor is fennáll, de az időben felismert és megfelelően kezelt esetek szépen gyógyulnak. Kezeletlen esetben súlyos csípőízületi deformitásokra lehet számítani, melyek a későbbiekben sántításhoz, végtaghossz különbséghez, korai artózishoz vezetnek, melyek a Beteg számára komoly fájdalmakat, életvitelbeli nehézséget okoznak.

A gyermekek csípője születéskor még igen képlékeny. Az ízületi vápát alkotó csontok ilyenkor még porcosak, helyzetük sem érte el végső pozícióját. Megfelelő fejlődésükhöz szükséges, hogy a vápa és a combfej megfelelően illeszkedjen, ez ugyanis arra készteti a szöveteket, hogy növekedésük a megfelelő ütemben és irányban haladjon.

Amennyiben születéskor az ízületi vápa fejletlen, meredek állású (dysplasiás), a combfej könnyedén elhagyhatja és kialakulhat a csípőficam. Ez a kóros helyzet pedig tovább rontja a helyzetet, mert hiányzik az inger, ami helyes irányba tereli a csontosodást.

A kezelés során a korrekció hatására ez a fejlődést stimuláló hatást is visszaállítjuk, így a csípő további növekedése már jó irányban halad majd. Értelemszerűen a kezelést jobb minél előbb elkezdeni, hiszen akkor a legképlékenyebbek a csecsemő csípői. Ezért történik az első szűrővizsgálat még a szülészeti osztályon, majd 4-6 hetes korban javasolt a második, immár ortopéd orvos által, szükség esetén ultrahangos vizsgálattal kiegészítve. Ebben a korban a vápa még teljesen porcos, ezért röntgen vizsgálat helyett sokkal megbízhatóbb az ultrahang, amely gyakorlott kézben kitűnően mutatja ki az esetleges rendellenességeket. Enyhe vápadysplasia esetén rugipólya, terpeszpelenkázás is elegendő lehet, hogy a combfejet a vápában tartsa, súlyosabb rendellenesség esetén Pavlik-kengyel javasolt. Ez a gyermekre csatolt hám a csípők nyújtását akadályozza, miközben a többi csípőmozgás szabad marad. A gyermek számára 90 fokban hajlított csípőknél a legkényelmesebb mozgás a terpesztés, miáltal a combfejet automatikusan centralizálják a vápában, biztosítva az optimális helyzetet és megvalósítva a három legfontosabb kezelési elvet: repositio (helyretétel), stabilizáció ( a tok zsugorodásával és a vápa megfelelő fejlődésével állandósul a jó pozíció), fenntartó kezelés ( a vápa további fejlődése).

Fontos, hogy szükség esetén a kengyelt minél előbb alkalmazzuk (10-14 napos kortól is lehet), valamint, hogy az első beállítást feltétlenül hozzáértő ortopéd szakorvos végezze, ultrahangos vizsgálatot követően. Rosszul beállított kengyellel ártani is lehet!

Szintén fontos eleme a kezelésnek a csípők rendszeres mozgatása, tornásztatása, melynek során a cípőt stabilizáló izmok erejét és tónusát állítjuk be, hogy azok a leghatékonyabban végezhesség a dolgukat.

Súlyos, vagy későn felismert vápadysplasia, csípőficam esetén többféle műtéti megoldás is szóba jöhet ( medence-műtétek, combcsont korrekciós műtétek), melyeket a szűrővizsgálatoknak hála, manapság már ritkábban kell elvégezni.

Az ortopédiai szűrő vizsgálat jelentősége csecsemőknél.

2011-04-22T08:29:00.008+02:00

A veleszületett mozgásszervi betegségek általában jellegzetes tüneteket okoznak már csecsemőkorban is. Vannak közöttük olyanok, amelyek könnyebben észlelhetőek, és vannak olyanok, amelyeknél a hatékony szűréshez kiegészítő műszeres vizsgálat is javasolt. A leggyakrabban szerencsére nem durva anatómiai eltérésekről van szó, hanem inkább funkconális zavarokról. Ide tartoznak az igen sokszor észlelt, változó súlyosságú izomtónus zavarok, a csípőficam, a dongaláb, vagy a ferdenyak deformitás is.

Közös jellemzője ezeknek az eltéréseknek, hogy kezdetben egyáltalán nem, vagy csak minimlis mértékben észlelünk anatómiai eltéréseket a háttérben. Azonban a mozgásszervrendszer fejlődésére jellemző, hogy a baba növekedésével, a mozgás minták finomodásával párhuzamosan fejlődik a csont-ízületi és az izom-szalag rendszer. Amennyiben

tehát a kezdeti, még anatómiai eltérések nem kerülnek

korrekcióra, azok hónapok, évek alatt struktúrális deformitásokat, anatómiai eltéréseket fognak okozni. A különbség pedig a funkcionális eltérések és az anatómiai deformitások között óriási! Míg előbbieknél egy rossz pozíciót, az izmok nem ideális működéséből adódó eltérést konzervatív, azaz nem műtétes kezeléssel, gyógytornával tökéletesen meggyógyíthatunk, addig a kialakult anatómiai deformitások esetén már rendszerint műtét szükséges, és ezzel sem mindig biztosítható a teljes gyógyulás.

Kulcs fontosságú tehát a csecsemők időben elvégzett ortopédiai szűrővizsgálata. Míg bizonyos eseteknél elegendő a fizikális vizsgálat, más betegségekben, például a csípőficam szempontjából fokozott kockázatú csecsemőknél (csípőbetegség a családban, farfekvés, császár metszés, nagy születési súly, stb.) Az ultrahangos vizsgálat 25-ször hatékonyabbá teszi a szűrést az egyszerű fizikális vizsgálatnál!

Hatékony csípőszűrés csecsemőknél

2011-04-17T00:22:00.010+02:00

A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség, körülbelül 4 ezrelékben fordul elő. Az elváltozás sajátossága, hogy amennyiben időben sikerül kiszűrni és így korán elkezdeni a kezelését, úgy az esetek jelentős részében konzervatív, nem műtétes kezeléssel gyakorlatilag meggyógyítható. Ha azonban csak későn, egy-másfél éves kor körül, vagy még később kerül felismerésre, akkor a gyermekre műtét, vagy műtétek várnak, melyek után sajnos gyakran nem sikerül tökéletes helyzetet elérni. Ilynekor korai csípőkopással,protézis beültetéssel kell számolni. Érthető tehát, hogy a világon mindenhol igen nagy energiát fektetenek az alapos csípőszűrésre.

Hogyan szűrjk a csecsemőt? Fizikális vizsgálattal? Ultrahanggal? Netán röntgennel? Ki szűrje a csecsemőt? A háziorvos? A gyermekorvos? Az ortopéd orvos?

A hazai gyakorlat szerint az újszülött osztályokon a gyermekorvos végzi az első vizsgálatot, mely azonban még csökkent értékű, mert a születés utáni első 4-6 hétben laza kötőszövetek miatt nehezen megítélhető a csípő állapota. A következő vizsgálatot 4-6 hetes kor között célszerű végezni, ezt ideális esetben gyermek ortopédiával foglalkozó szakorvos végzi. Végül 4 hónapos korban szükséges egy kontrollra menni.

Ultrahang vizsgálatot akkor szokás végezni, ha a fizikális vizsgálat során az ortopéd orvos rosszul fejlett csípőt észlel, vagy a csecsemő a ficam szempontjából kockázatos csoportba tartozik. Ilyenkor az ortopédus által végzett ultrahangos vizsgálat pontosan megmutatja a csípő fejlődési rendellenességének formáját, mértékét, így a kezelés is pontosan beállítható.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha az ultrahang ennyire megbízható eljárás, akkor miért nem alkalmazzák mindig? Ennek elsősorban az az oka, hogy nálunk jóval gazdagabb országokban is nehezen megszervezhető és finanszírozható a teljes csecsemő populáció szűrése. Az is tény, hogy igazolt klinikai vizsgálatok sem készültek még, melyek az ultrahang állandó használatát vizsgálták volna. Így aztán ahol a szakember indokoltnak tartja, ott végez ultrahangot is.

És hogy kik tartoznak a rizikó csoportba? Lányoknál 4-8-szor gyakoribb arendellenesség előfordulása. Gyakrabban alakul ki olyan gyerekeknél, akiknél a családban volt csípő fejlődési rendellenesség, a farfekvéses gyerekeknél, a nagy születési súllyal világra hozott gyerekeknél, azoknál, akiknél reatív kevés volt a magzatvíz a méhen belül.

Az ideális szűrés tehát az, amit gyermek ortopédiával foglalkozó szakember végez, akinek van ultrahangos jártassága is.

Bővebben a témáról angolul itt vagy itt olvashatnak.

Mi az a Bankart sérülés?

2011-04-03T23:09:00.005+02:00

A vállízület rendelkezik összes ízületünk közül a legnagyobb mozgástartománnyal, ennek azonban ára van: a váll egyben a leggyakrabban ficamodó ízületünk is. Több egymástól független vizsgálat alapján a vállízület ficama 1.7-2 %-os gyakorisággal alakul ki.

Vállficamról beszélünk akkor, amikor a felkarcsont (humerus) feje elhagya az ízületi vápát, azaz a fossa glenoidalist. A ficam döntő többségben elülső-alsó irányban alakul ki (kb. 97-98%), jóval ritkábban (2-3%) a humerus fej hátrafelé hagyja el az ízületi vápát, és elenyésző mennyiségben a felkarcsont feje a glenoidból lefelé csúszik ki és beszorul a vápa alá (1%).

A képen sárgával jelölve az ízületi vápát kimélyítő, a felkarcsot fejét az ízületben stabilizáló rostos porcgyűrű, latinul a labrum glenoidale látható.

Amikor a leggyakoribb elülső-alsó ficam kialakul, akkor az ízületi vápát kimélyítő, a vápán körkörösen elhelyezkedő rostos porc a ficamnak

megfelelően, azaz elöl-alul leszakad a vápáról. Ezzel egyúttal egy olyan sérülés jön létre a porcgyűrűn, melyen keresztül ismételten elhagyhatja a felkarcsont feje a vápát, így a rostos porcgyűrű sérülése képezi az alapját a visszatérő ficam kialakulásának.

A rostos porcgyűrűnek ezt az elöl-alul kialakuló sérülését hívjuk Bankart-sérülésnek, vagy Bankart-léziónak (latinosan Bankart laesio). Az alábbi animáció is a sérülés mechanizmusát mutatja.

Porckopás okozta fájdalmak csökkentése

2011-03-28T13:11:00.009+02:00

Az ízületi porc kopása igen fájdalmas megbetegedés. Kezdetben csak induláskor jelentkeznek panaszok, melyek a fájdalmas ízület bemozgatását, bemelegítését követően megszűnnek, sokszor még terhelés közben sem jönnek elő. Később a fájdalmak egyre gyakrabban fordulnak elő, az ízület már kisebb megterhelésre is érzékennyé válik, megduzzad. Késői stádiumban a Betegek panaszai állandósulhatnak, a fájdalmak már nyugalomban is megkeseríthetik életét. A fájdalom forrása az ízületi porc pusztulása, valamint a következményes gyulladás az ízületben. Súlyos, előrehaladott artrózis esetében a leggyakrabban alkalmazott beavatkozás a protézis beültetés. Nem mindegy azonban, hogy mikor kerül sor a műtétre, hiszen az implantátumoknak is van egy élettartama, így fiatalabb Beteg esetében akár 2-3 alkalommal is cserélni kell, amik egyre nagyobb műtéteket jelentenek, egyre nagyobb szövődményveszéllyel. Ezek fényében felértékelődnek a konzervatív (nem műtéti) kezelési módszerek, melyek által lassítható a betegség folyamata, valamint csökkenthetőek a Beteg panaszai, így a protézis beültetés halasztható. A mai protézis várólisták ismeretében szintén nem elhanyagolható, hogy a műtétre előjegyzett Betegnek mekkora fájdalmai vannak az operációig eltelő 6-12 hónapban.

Lássuk tehát, hogy milyen lehetőségek vannak:

Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID)

Talán a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek csoportja, melyeket artrózisban a Betegeknek javaslunk. Egyik fő hatásuk a fájdalom csillapítása, a másik az artrózis okozta ízületi gyulladás csökkentése, a betegség lassítása. Sokféle NSAID gyógyszer van forgalo

mban, nem egyformán hatásosak egy adott esetben. Amennyiben a Beteg kevésnek érzi a hatást, érdemes másikat is kipróbálni. Receptköteles szerek, fontos alkalmazásuk előtt orvosi konzultáció, mert számos ismert mellékhatásuk van (pl. gyomorpanaszok ).

Chondroprotektív szerek (Dona, Condrosulf, Proenzi)

Szintén széles körben alkalmazott, sok esetben kedvező hatású gyógyszerek

az úgynevezett chondroprotektív anyagok. Jó hatásukat a chondroitin és glükozamin biztosítja, melyek az egészséges porcszövet alkotóelemei, így beépülve a még meglévő ízületi porcba, biztosítják a megfelelő tápanyagellátást, lassítják a további romlást. Sajnos nem csodaszerek, leginkább kezdődő elváltozás esetén van igazán jó hatásuk, de súlyos artrózisoknál is a fájdalom csökkenését, a mozgások javulását eredményezhetik.

Léteznek intraartikuláris ( ízületbe adott) injekció formájában is

(Hyalgan, Monovisc, Synocrom, Biovisc), ez esetben hatásuk erősebb, hiszen na

gyobb koncentrátumban, közvetlenül a károsodott területre juttatjuk a gyógyszert. A porcregeneráló hatásuk mellett a viszkozitás módosításával javítják a az ízület „kenését“, ami megintcsak a panaszok enyhüléséhez vezet. Hátrányuk, hogy nincs rajtuk támogatás, ezért a Betegnek magának kell finanszírozni a 3-5 injekcióból álló kezelést, ami így komolyabb költségekkel jár.

Jegelés

A fájdalmas ízület hűtése kiváló gyulladáscsökkentő hatású. Komolyabb megterhelést követően, vagy akár minden nap többször is javasolt törülközőbe csavart jégzselé alkalmazása a fájdalmas ízületen.

Terhelés nélküli torna

A fájdalmas ízületeket rendszerint gyenge izomzat mozgatja, további instabilitást, fájdalmat eredményezve. Az artrózisos betegek tornásztatása nehéz feladat, de egyáltalán nem lehetetlen. Gyógytornász által irányított torna, az izmok megfelelő erősítése a panaszok csökkenéséhez vezethet.

Fizikoterápia

A széleskörben alkalmazott fizikoterápiás gyógymódok a gyulladás csökkentését célozzák meg. Ultrahang kezelés, elektromos kezelések, lézerterápia, vízalatti torna az artrózis okozta ízületi gyulladást csillapítja, így hatva kedvezően a Beteg fájdalmaira.

Súlycsökkentés

Az artrózis kialakulásában döntő tényező a testsúly, illetve az ízület igénybevétele. Tudományos felmérések igazolták, hogy 5 kg-os súlyfelesleg 50%-al növeli a térdízületi panaszok kialakulását. A fogyás ugyanilyen arányban kedvező hatású a fájdalmakra. Csökken az ízület terhelése, lassul a porc kopása, csökennek a Beteg panaszai.

Mi kell egy jó arthroscopos műtéthez?

2010-12-31T12:37:00.010+01:00

Az arthroscopia ( artroszkópia, ízületi tükrözés) napjaink egyik legelterjedtebb és legsokoldalúbb ortopédiai beavatkozása. Az elmúlt évtizedekben elképesztő fejlődésen ment keresztül és mostanra számos műtéttípus végezhető általa a Betegek számára jóval kisebb műtéti terhelést okozva. Az ízületek üregében, a porcos ízfelszínek között gyakran találhatóak sérülékeny struktúrák ( pl. meniscusok, szalagok), melyek sérülése, betegsége az egész ízület sorsát megpecsételhetik. A porcfelszín károsodásai szintén visszafordíthatatlan károkat okozhatnak. Régebben ezen elváltozásokat csak az ízület tokjának kiterjedt bemetszésével, a teljes ízület feltárásaval lehetett orvosolni. Ilyenkor mindig egyéb képletek, idegek, erek is átmetszésre kerülnek, hegesedések alakulnak ki, ami a későbbiekben járulékos problémákat okozhat.Arthroscopia során a bemetszések 0,5 cm-esek, ennek megfelelően jóval kisebb az esélye a szövődményeknek, a Beteg hamarabb hazaengedhető a kórházból ( akár a műtét napján), gyorsabb a felépülés.
A Beavatkozás során a már említett nyílásokon ( portálok) ceruzavastagságú kamerát vezetünk az ízület üregébe, melynek képét külsőmonitoron lehet figyelni. Különböző optika típusok vannak, melyeket a vizsgálandó ízületnek megfelelően lehet változtatni. Rendszerint 5 mm átmérőjű, 30 fokos látószögű optikát használunk térd és váll arthroscopia során. Kisebb ízületek esetében ( könyök, boka, csukló) vékonyabb, 70 fokos optika javasolt, így jobban áttekinthető a teljes ízület. A kamera képét videón, DVD-n lehet rögzíteni, ami lehetővé teszi a műtét teljes dokumentálását. Ha a Beteget nem altatják, akár végignézheti a saját műtétjét a monitoron, ami az orvos számára is megkönnyíti aprobléma és aválasztott megoldás elmagyarázását. A műtét kezdetekor folyadékkal töltjük fel az ízületi üreget, ezáltal kitágul az ízületi rés, nagyobb teret engedélyezve a műszerek mozgatásához, valamint megnő a látótér is. A töltőfolyadék a műtét során a portálokon keresztül kifolyik, ezért folyamatos utánpótlásról kell gondoskodni. A legelegánsabb megoldás egy állítható nyomást biztosító eszköz, arthropumpa használata. A látáshoz szükséges fényt egy külső fényforrás ( hidegfény, a felmelegedés elkerülésére) biztosítja, melyet az optikához csatolt fénykábelen vezetünk a műtéti területre.
Az arthroscopos műtétekhez számtalan speciális műszert fejlesztettek az évek során. Jellemzően vékony eszközök, melyek sokszor hajlítottak a könnyebb pozícionálás érdekében. Az eszözök feje az ízületek méretéhez van igazítva, precíziós feladatok végrehajtását téve lehetővé. Ezen műszereknek hála, mára csaknem minden intraartikuláris műtéttípus elvégezhető arthroszkóposan is. Meniscusok resectioja, visszavarrása, szalagplasztika, izomvarratok, ínvarratok, porcsérülések ellátása a mindennapos rutin részét képezik.
Az arthroscopos műtétek másik fontos szereplője a shaver ( forgókés). Ezt a műszert egy borotvaként lehet elképzelni, melynek segíségével könnyen eltávolíthatóak a szabad, semmiresemjó porc-, szalagdarabok, gyulladásos szövetburjánzások. Csonthoz való feltéttel a csontos felrakódások is szépen ledarálhatóak.
Egy sikeres arthroszkópos műtéthez szükséges tehát egy jó optika-kamera kombó ( a legújabb kamerák már HD minőségű képet adnak), egy megfelelő fényforrás, arthropumpa, egy jó shaver, artroszkópos célműszerek. Természetesen mindezek mellé elengedhetetlen az arthroscopiában jártas operatőr közreműködése.

Jóból is megárt a sok!

2010-12-17T22:57:00.007+01:00

Korábban már írtunk arról, hogy a rendszeres testedzés az erre fordított idővel arányosan jótékony hatást fejt ki. Leegyszerűsítve a dolgokat igaz a közhely: minél többet sportolunk, annál egészségesebbek leszünk. Egy friss vizsgálat azonban, melyet Dr. Uwe Schutz és kutatócsoportja végzett az ulmi egyetemen megállapítja, hogy igaz a másik régi bölcsesség is: jóból is megárt a sok!

Dr. Schutz és kollégái végigkövettek 44 ultramaraton futót, akik a TransEuropeFootRace versenyen vettek részt 2009. április 19. és június 21. között. Ez alatt a 64 nap alatt Dél-Olaszországból Norvégiába jutottak el 4.500 kilométert futva. A verseny alatt végig megfigyelték a sportolókat és rendszeresen MRI vizsgálatokat is végeztek.

Azt találták, hogy a sportolók – nem meglepő módon – elveszítették testük zsírtartalmának 50 százalékát. Ami ennél érdekesebb, hogy összességében 5.4 % izomszövetet is veszítettek, ráadásul az alsó végtagok izomzatából átlagosan 7 %-ot. Két futónál fáradásos törés alakult ki, jelezve a túlterhelést. És ami a legfontosabb megállapítása a közleménynek: ilyen mértékű terhelés komolyan csökkenti az immunrendszer erejét. Így 3 futótnak abba kellett hagynia a versenyt, mert ellenállóképességük csökkenésével súlyos fertőzéseik alakultak ki.

És végül még egy érdekesség: a futók agytérfogata is csökkent a verseny alatt, bár néhány hét múlva ez az érték visszaállt az eredeti értékre. Lehet, hogy a közkeletű futóbolond kifejezésnek ez lehet az alapja??

Meniscus sérülések

2010-12-07T13:23:00.013+01:00

Korábban emlegettük már a meniscusok sérülését, illetve a lehetséges tennivalókat. Most egy kicsit mélyebben ássuk bele magunkat a témába. Több ízületben is találunk meniscust, ami egy kis rostos porcgyűrűt jelent. Legjellemzőbben a térdízületben fordul elő, ahol fontos funkciót lát el és sérülése is igen gyakori. Két részből áll, ahogy a képen is látható, egy medialis és lateralis ( külső-belső) meniscust külön

böztetünk meg, melyek az ízület szélén kör alakban helyezkednek el. Ha keresztbevágunk egy meniscust, akkor két jól elkülöníthető zónát figyelhetünk meg. A külső, jól erezett részét hívjuk vörös zónának, itt kapcsolódik az ízület tokjához, innen kapja vérellátását. Ez a jó gyógyhajlamú terület, melynek szakadását érdemes megvarrni. Az ízület belseje felé eső fehér zóna ereket nem tartalmaz, ezért sérülése esetén spontán regenerációra nem lehet számítani.

Több fontos szerepük is van a meniscusoknak. Egyrészt rugalmasságuk révén ütközőként funkcionálnak, csökkentve a járás, ugrás során az ízületi porcra jutó terhelést. Másik feladatuk a terhelési felszínek növelése, az erőviszonyok normalizálása. A lábszárcsont felszíne lapos, a combcsont porcfelszíne pedig gömbőlyű. Ennek köszönhetően a térd mozgása, terhelése során a két csont egy ponton találkozna, ami jelentősen fokozott igénybevételt jelentene a porcfelszínek számára. Szerencsére ott vannak a meniscusok, amik ezt a nagy súlyt eloszlaják és így csökkentik a sérülékeny hyalinporc terheit.

A meniscus sérülések a leggyakoribb sportsérülések focisták, kézilabdázók, kosarasok körében, illetve minden olyan sportban, ahol gyakoriak az irányváltások és a játékosok közötti ütközések. Az esetek többségében a medialis ( belső) meniscus szakad, rendszerint terhelés alatti rotációs mozdulat hatására. A csavaró mozdulatra nyíróerők ébrednek a két csont között, melyek a megfeszült puha meniscust könnyen beszakíthatják. Hasonló erők jönnek létre, ha valaki guggolásból hirtelen feláll, ilyenkor az előrecsúszott meniscusnak nincs lehetősége visszaállni eredeti helyére, nyúlni kezd, végül elszakad.

Többféle szakadást különböztetünk meg, annak elhelyezkedése,alakja szerint. Egyszerűbbek a radier és lebenyes sérülések, de előfordulhat lap szerinti szakadás,a meniscus szarvának sérülése, vagy kosárfül-szerű szakadás is. Az eredmény jellemzően minden esetben hasonló. Panaszossá válnak az ízületi mozgások a szakadt porc vongálódása miatt, teljes ízületi elakadás is előfordulhat, ha a levált lebeny beékelődik a két csont közé. A szakadás mellett lévő ízületi porcfelszínek hosszútávon károsodhatnak, mivel a szakadt terület folyamatosan dörzsöli őket. A fájdalom jellemzően a sérült résznek megfelelően, az ízület belső ( vagy külső )pereménél jelentkezik, a Beteg nem tud guggolni, a lépcsőzés is nehezített. Közvetlenül a sérülés után az ízület megduzzadhat, akár be is vérezhet, ez később terhelés során ismétlődhet. Gyakran fordul elő ízületi elakadás, melyet sokszor a Beteg magának is oldani tud megfelelő mozdulatok kivitelezésével.

A térdízület vizsgálatára a legalkalmasabb vizsgálatok a röntgen, UH, és MRI. Röntgenen az esetleg társuló csontsérülések ítélhetőek meg, MRI és UH pedig a lágyrészekről adnak információt. Az UH hátránya, hogy nehezen látni be vele csontos felszínek közé, így rutinos, jó szemű vizsgálóra van szükség a sikeres vizsgálat kivitelezéséhez. Az MRI hátránya,

hogy a hidrogén molekulák eloszlása alapján virtuális képe állít elő, sok esetben figyelhető meg fals pozitív, vagy negatív eredmény ( találati arány kb 85%). Ezek a vizsgálatok a további kezelést nagy mértékben nem befolyásolják, mert ha pozitív a lelet, akkor műtéti kezelés javasolt, ha negatív, de a Betegnek továbbra is panaszai vannak, akkor is műtét javasolt. Ugyanakkor igen hasznos lehet egyéb, a kezelést befolyásoló társsérülések ( porckárosodás, osteochondritis dissecans, keresztszalag sérülés) kimutatására.

Hosszútávon a meniscus sérülés nem optimális állapot az ízület számára a porckárosodás veszélye miatt. Sokszor azonban nem kell azonnal a szikéhez nyúlni, ugyanis kisebb szakadások, melyek nem tartanak fenn tartós ízületi gyuladást, akár teljesen meg is gyógyulhatnak konzervatív kezelés hatására. Ilyenkor nem a szakadt rész forr össze, hanem a levált darab szívódik fel az ízületből, így megszűnik a mechanikai irritáció, mely a fájdalmat provokálja. A konzervatív kezelés lényege a porcerősítő ( chondroprotektív) gyógyszerek szedése, valamint a térdízület stabilitását célzó tornagyakorlatok rendszeres végzése.

Hatástalan kezelést követően, illetve komolyabb sérülések esetén az első választandó beavatkozás a térdízületi arthroscopia ( térdtükrözés). Ez manapság rutinszerűen alkalmazott, kis műtéti terheléssel járó eljárás. A műtét során az ízületbe vezetett kamerával megkeressük a szakadt területet és elsimítjuk az egyenetlen felszíneket. A cél az, hogy ne maradjon vissza beakadható, vagy szabadon mozgó porcrészlet, valamint biztosítva legyen az ízületi porcfelszínek akadálymentes mozgása.

A műtétet követően optimális esetben a végtag másnap már terhelhető, a munkába visszatérés 4-6 hét múlva, a sportolás 2-3 hónap múlva megkezdhető.

Rotátor köpeny szakadás - betegség, vagy az öregedés természetes velejárója?

2010-12-01T23:13:00.005+01:00

A rotátor köppeny (ROK) rendkívül fontos szerepet játszik a vállízület működésében, szakadása esetén komoly funkció romlás jöhet létre. Az érdekes azonban a váll biomechanikájában az, hogy a ROK szakadása nem minden esetben jár együtt a mozgástartomány csökkenésével vagy fájdalom megjelenésével. Több vizsgálat történt, melyek azt próbálták feltérképezni, hogy hogyan alakul a rotátor köpeny állapota az élet előrehaladtával. Sher és mtsai 60 év feletti betegek panaszmentes vállában 54 %-ban találtak ROK szakadást (28 % teljes, 26 % részleges szakadás), Tempelhof és mtsai 70 év feletti panaszmentes vállakat vizsgálva 38 %-ban találtak teljes ROK szakadást. Milgrom és mtsai: 4. és 5. évtizedben 5-11 % gyakorisággal találtak ROK szakadást (részleges), de 7. évtizedben 50, a 9. évtizedben 80 % gyakorisággal. Az 5. évtizedre a szakadások 55 %-a teljes szakadás volt.

Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy sérülés, dobó atlétáknál az ízületen belül kialakuló rendszeres ütközések (internal impingement), instabilitás, 40 év felett elszenvedett vállficam is vezethetnek ROK szakadáshoz, melyek az életkortól függetlenül szinte mindig panaszosak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy

a rotátor köpeny szakadása természetes folyamat lenne, amivel nincs teendő,
vagy éppen ellenkezőleg, egy olyan részben degeneratív, részben sérüléses eredetű kóros állapot, melyet gyógyítani kell?

Erre válaszolt Yamaguchi vizsgálata, melynek során 5 éven át követett panaszos és panaszmentes vállakat, ahol igazoltan ROK szakadás volt. Azt tapasztalta, hogy a panaszmenes vállak több, mint a fele (51%) az 5 éves periódus végére panaszossá vált, és 39 %-ban nőtt a szakadás mérete. Más szerzők, pl. Neer azt találták, hogy azoknál a vállaknál, ahol időben megtörtént a ROK rekonstrukciója, nem alakultak ki olyan súlyos kopásos elváltozások, melyeket aztán később csak protézissel lehetett gyógyítani. Ráadásul Goutallier kimutatta, hogy egy idő után a rotátor köpeny izomzatában visszafordíthatatlan elváltozás, az úgynevezett zsíros degeneráció alakul ki, mely után aktív izomműködés már nem várható.

Másrészről viszont sok olyan beteget ismerünk, akiknél szakadt ROK mellett is kiváló funkció érhető el úgy, hogy nem tettük ki őket egy műtét esetleges veszélyének. Ráadásul a műtéteket követő gyógyulás lassú: 6-9, de esetekben akár 12 hónapot is igénybe vehet.

Tehát akkor kell-e rekonstruálni a rotátor köpenyt vagy nem?

Nehéz kérdés, nehéz válasz. Összefoglalva az mondható el, hogy sérüléses előzmény, aktív életmód, valamint 5-6. évtized alatti életkor esetén a ROK varrata mindenképpen megfontolandó, hiszen így elkerülhetőek a későbbi korai kopásos eltérések, és teljes életet tudunk biztosítani a betegeknek. Ugyanakkor ettől eltérő esetekben a konzervatív, nem műtétes kezelés, gyógytorna megfelelő alternatívája lehet a sebészeti beavatkozásnak.

Fuss többet, tovább élsz!

2010-11-18T00:27:00.004+01:00

Közhelyszerű tény, hogy a redszeres testmozgás több módon is segít az egészségmegőrzésben: javítja a légzési és keringési rendszer állapotát, rendezi a cukorháztartás zavarat, csökkenti a testsúlyt, így ritkábban fordul elő elhízás, mérsékli a vérnyomást, stb. Ugyanakkor a rohanó hétköznapokban egyre nehezebb időt találni minőségi mennyiségű és időtartamú sportolásra. Megjelent azonban pár éve egy új irányzat, melynek hívei rövid ideig, de rendkívül intenzív testmozgást végeznek, annak reményében, hogy így kevesebb idő ráfordításával ugyanolyan kedvező hatást érhetnek el, mint a hosszabb ideig tartó sportolással.

A két módszer közötti különbségeket vizsgálta meg Lars Nybo és kutatócsoportja a koppenhágai egyetemen. 36 egészséges férfit vizsgáltak 12 héten keresztünk. Az első csoportban levő 12 ember hetente 40 percet töltött intenzív futással, azaz váltakozva futottak teljes erőböl, majd kis kocogás után újra maximális erejű futás következett.

A második csoportban a fárfiak hetente átlag 150 percet töltöttek futással, melynek során azonban nem a maximalis erő kifejtése volt a cél, hanem az állandó, egyenletes megterhelés. A harmadik csoportban levő emberek heti 150 percet edzőtermi izomerősítéssel töltöttek. A 12 hét során rögzítették a vércukorszintet, átlagos vérnyomást, nyugalmi pulzust, véroxigén szintet, és más, fontos élettani paramétereket.

A vizsgálat végeztével azt tapasztalták, hogy a legjobb eredmények a heti 150 percet futó csoportnál alakultak ki. Minden jelentős mérőszám tekintetében kedvező változást mértek: csökkent az átlagos vérnyomás, a vér koleszterin szintje, és a vércukor szint is. Habár nem ilyen nagy mértékben, de szintén csökkentek a fenti értékek az intenzív futást végzők csoportjában is. A legkissebb változást a rendszeresen súlyzózó férfiak körében tapasztalták, ugyanakkor - érthető módon - itt változott leginkább az izom/zsírszövet aránya a vizsgálati periódus alatt.

Úgy tűnik tehát, hogy minél többet mozgunk, az annál kedvezőbb hatással van szervezetünkre, és a mozgás-egészség közötti összefüggés - bizonyos határokon belül - lineárisnak tűnik. Persze a vizsgálat azok számára is bíztatást ad, akiknek nincs idejük hetente több órát sportolással tölteni, az eredmények alapján ugyanis megfelelő kompromisszum lehet a rövidebb, de intenzívebb mozgás is.

Tehát: sportolj többet hogy tovább és egészségesebben élj!

A teljes közlemény regisztráció után az alábbi linken olvasható:

http://www.medscape.com/viewarticle/729632

Képalkotó vizsgálatok

2010-11-07T20:49:00.007+01:00

Az ortopédiában kiemelt jelentősége van a különböző képalkotó vizsgálatoknak. Egy jól kivitelezett fizikális vizsgálat, a kórelőzmény megismerése természetesen továbbra is nélkülözhetetlen, de a modern gépek igen nagy segítséget nyújtanak a diagnózis felállításában, illetve a kezelések megtervezésében. Röntgen, ultrahang, CT, MRI. Ezek a vizsgálómódszerek a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eljárások az ortopédiai kezelésekben. Mindegyik másképp működik, de közös bennük, hogy valamilyen módon belátást engednek a Beteg bőre alá, az izmokba, ízületekbe, belső szerveinkbe.

Röntgen

A legrégebb óta alkalmazott módszer. Működése azon alapszik, hogy a kibocsájtott röntgen sugarat az eltérő sűrűségű szövetek különböző mértékben nyelik el, így a Beteg alá helyezett filmen ennek megfelelően rajzolódnak ki a felette található formák. Mivel a szervezetben a csont a legsűrűbb szövet, a röntgenfilmen szinte semmiféle elszíneződét nem találunk ( ezért "fehérek" a csontok a rtg felvételeken). Kiválóan alkalmas csont- és ízületi elváltozásokmegítélésére, olcsó, könnyen alkalmazható, hozzáférhető eljárás. Hátránya, hogy lágyrész srtuktúrák korlátozottan vizsgálhatóak vele, kétdimenziós képet ad, sugárterheléssel jár a Beteg számára. Az ortopédia és traumatológia leggyakrabban használt vizsgálata, mely nélkül csont- ízületi műtétet nem lehet elképzelni.

Hogyan működik a röntgengép?

Ultrahang

Szintén egy olcsó, könnyen alkalmazható, gyors vizsgálómódszer. Sebészek, nőgyógyászok már régóta használják, ortopédiában csak az elmúlt évtizedben nyert teret, az egyre modernebb ultrahang gépenek köszönhetően. A számítógép a visszaverődő hanghullámokat mérve alkot képet a vizsgálófej ( transzducer) alatt található szövetekről. Hátránya, hogy felbontása nem túl jó, ezért 1-2 cm-nél kisebb struktúrákat nehezen lehet vele megítélni. Csontokról visszaverődik a hanghullám, lágyrészek vizsgálatára azonban gyakorlott kézben jól használható eljárás. Megítélhetőek vele az ízületi szalagok, izmok állapota, akár mozgás közben is, illetve lágyrészdaganatok vizsgálatára is alkalmas. További információ itt.

A videón vállízületi ultrahang kivitelezése látható:

CT (computer tomográf)

A röntgenvizsgálat modern, továbbfejlesztett változata, melynek során a körkörösen több irányból érkező röntgensugarakat felfogva, számítógép segítségével készítenek úgynevezett rétegfelvételeket ( gyakorlatilag szeleteket), melyeken finomabb csontszerkezet

i eltérések is jól megítélhetőek. A számítógépes feldolgozás lehetővé teszi pontos mérések, szögeltérések, távolságok, csontvastagság mérésének egyszerű kivitelezését. Megfelelő programokkal 3D képek is alkothatóak. A CT gépek mára a nagyobb kórházakban hozzáférhetőek,

viszonylag olcsó eljárás, mely a baleseti sebészetben nélkülözhetetlen, és az ortopédiában is sokat használt, nagy segítséget nyújtó

vizsgálómódszer. Hátránya a Beteg sugárterhelése, valamint a gép karbantartási igénye. További információ itt.

Mire képes a CT?

MRI (magnetic resonance imaging)

A módszer lényege az, hogy a testben található hidrogén atomokat erős mágnessel egy irányba állítjuk, majd megmérjük, hogy mennyi energiát adnak le, miközben visszaállnak eredeti állapotukba. Gyakorlatilag tehát a víz (H2O) eloszlását mérjük meg a szervezetben. Ez alapján alkot a számítógép igen jó felbontású képet, melyen jól elkülöníthetőek a különböző víztartalmú szövetek. Lágyrészstruktúrák megítélésére kiválóan alkalmas: szalagsérülések, ízületi porc elváltozásai, izmokban, lágyrészekben található képletek, daganatok elhelyezkedése, erekhez, idegekhez való viszonya. Kitűnő vizsgálómódszer, de a berendezés elég drága, ezért nehezen hozzáférhető ma Magyarországon, és magas a szerkezet karbantartási igénye is. Alkalmazása az ortopédiában gyakorlatilag nélkülözhetetlen: tumorműtétek tervezése, ízületi sérülések, elváltozások megítélése, gerincpanaszok modern kezelése elképzelhetetlen MRI nélkül. További információ itt

Térd MRI vizsgálat:

Fentebb a négy leggyakoribb ortopédiai képalkotó vizsgálatról olvashattak dióhéjban. Egy beteg kivizsgálása, kezelése során többféle módszerre, akár mindegyikre szükség lehet.

A fájdalmas térdkalács

2010-10-13T14:20:00.013+02:00

A térdízületünket alkotó csontok egyike a térdkalács (latinul patella). Mindenki jól ismeri, könnyen kitapintható, a térd mozgatásakor fel-le mozogva segíti az ízületi mozgásokat. Külső felszínén fut a térd feszítő izomzatának az ína, mely végül a lábszárcsont felső részén tapintható csontdudoron tapad. Belső felszíne alkotja patellofemoralis, vagyis a térdkalács és a combcsont közötti ízületet, mely szerves része a teljes térdízületnek. Ugyanolyan hyalinporc borítja, mint az összes ízületi felszínünket és sajnosugyanolyan sérülékeny is. Az ízületi felszín 3-4 cm2, ehhez viszonyítva terheléskor ( pl. guggolásból felálláskor) elképesztő, több száz kg-os erők hatnak a porcfelszínre. A térdkalács útját a térd nyújtásakor a csont, illetve a combcsont alakja határozza meg. Normális esetben a patella pontosan illeszkedik a combcsont elülső felszínén található vályúba, mindkét oldala egyenlő mértékben terhelődik. Amennyiben a patella, vagy a combcsont alakja eltérő, egyenetlen terhelés jöhet létre, ami hamar porckárosodáshoz vezethet. A térdkalácsot oldalirányban erős szalagok tartják a középvonalban. Kóros anatómiai helyzet, vagy a szalagok elégtelensége a térdkalács elmozdulását okozhatják aközépvonalhoz képest ( malpozíció, maltracking). Ez leggyakrabban lateralis ( kifelé) irányban történik, mivel erre alacsonyabb a csontos perem.

A térdkalács sérülései közül a leggyakrabbak a csont törése, valamint ficama

. Mindkettő a porcfelszínek sérülést rejti magában, és ami miatt fokozottabb odafigyelést igényel kezelésük. Törés esetén törekedni kell a lehető legpontosabb illesztésre. Ficam esetén is az ízfelszínek sérülése a fő probléma. Előfordulhat szokványos ( habitualis) patellaficam is, mikor a térdkalács akár naponta többször is elhagyhatja helyét oldalirányban és a Beteg

már orvoshoz sem fordul a helyetétel miatt, hanem magának tudja reponálni (helyretenni) a térdkalácsát. Ez azért ritka eset és rendszerint az ízület valamilyen szerzett, vagy veleszületett deformitása, vagy a térdízület tengelyeltérése ( nagyfokú valgitás, "X-láb") okozza. A rendszeres luxatiok a porcfelszínek igen súlyos destrukcióját okozzák.

A térdkalács porcfelszín kezelése jelenleg sem egyszerű feladat, mivel a bevált porcmentő beavatkozások számára igen szűk a tér, valamint vékony a porc alatti csontvastagság ( a patella kb 2 cm vastag). Igen gyakran alkalmazott módszer

a lateralis release, m

elynek során átvágásra kerül a térdkalácsot kívülről tartó szalag, ezáltal megszűnik a térdkalácsot leszorító, kifelé húzó erő és a csont felemelkedve szabadon tud mozogni, valamint csökken a porcfelszínre nehezedő nyomás is. Ez könnyebb, panaszmentesebb térdmozgásokat eredményez. A műtét elvégezhető nyílt feltárásból, valamint arthroscoposan is. A cél a retinaculum ( szalag) rostjainak maradéktalan átmetszése. A beavatkozásnak jelentős szövődményei nincsenek, ízületbe történő vérzés alakulhat ki, ami azonban gondos technika mellett igen ritkán fordul elő. Súlyos destrukció esetén szóba jöhet az izolá

lát patellofemoralis protézis beültetése, azonban ez a műtéttípus manap

ság még nem igazán szerepel a mindennapi ortopédiai beavatkozások között az implantátum magas ára, valamint az eddig végzett műtétek szerény eredményei miatt. Legtöbbször a patellofemoralis artrózis együtt jár a térdízület teljes kopásával, így a megoldás idősebb betegek esetében rendszerint teljes térdízületi protézis beültetés.

Az alábbi videón a lateralis release arthroscopos végrehajtása látható: jól látszik az elején, hogy a térdkalács "balra húz", vagyis a kép bal oldalán lévő porcfelszín jobban terhelődik, míg a jobboldali porcterületek szint alig. A beavatkozás végén a patella ismét centrálisan helyezkedik el.

Mi az a rotátor köpeny?

2010-10-11T23:08:00.006+02:00

Korábban váztalosan esett már szó a vállízület egyes anatómiai részleteiről, akkor elsősorban a csontos képletekről írtunk. Nem tértünk azonban ki a váll talán legfontosabb ín komplexumára, a rotator köpenyre. Mi is ez?

Anatómiailag a rotátor köpeny 4 különböző izom – név szerint a subscapularis, a suraspinatus, az infraspinatus és a teres minor izmok – közös ínas tapadása a felkarcsonton. Ezek az izmok a lapockáról eredve körbeveszik a felkarcsont fejét, és elülről-felülről-hátulről köpenyszerűen beborítják azt. A subscapularis izom az elülső felszínen, a supraspinatus felül, míg az infraspinatus és a teres minor hátul helyezkednek el. A rotátor köpenyben egyesülő ínak a felkarcsont oldalán, közvetlenül a fejet borító ízületi porc mellett tapadnak a felkarcsont tuberculum minusnak nevezett domborulatán.

Működésüket tekintve talán a legfontosabb feladatuk a felkarcsont oldalirányú emelése, valamint előlre és hátrafelé történő forgatása. Nem kevésbé fontos, hogy az ín a felkarcsont fejét felülről megtámasztja, így stabilizálja azt az ízületi vápa közepén. Különösen fontos ez akkor, amikor a delta izom működésbe lép, és próbálja a felkarcsontot felfelé húzni. Ha a rotator köpeny támasztékot nyújt a fejnek, akkor a delta oldalirányba megemeli a kart. Ha a rotator köpeny erre nem képes, például szakadás miatt, akkor a karunkat rendszerint nem tudjuk megemelni.

Váll arthroscopia

2010-10-08T11:45:00.004+02:00

A mozgásszervi sebészetben közel 100 éve jelent meg az ízületi tükrözés (arthroscopia) technikája, melynek lényege, hogy az ízületek megnyitása nélkül, apró nyílásokon keresztül végezzük a beavatkozásokat. A sebészeti technika fejlődésével folyamatosan szélesedett az ellátható betegségek köre, így az arthroscopia lassan forradalmasította a mozgásszervi sebészetet, többek között a vállsebészetet is. Mára a protézis beültetésen, a törések ellátásán és a daganatok kezelésén kívül gyakorlatilag minden beavatkozás elvégezhető arthroscopos technikával a vállízületben.

A módszer lényege a következő: a vállízület felett apró, kb. 1 cm-es metszéseket ejtünk. Az ízületet fiziológiás sóoldattal töltjük fel, majd az egyik, rendszerint a váll hátsó felszíne felett ejtett nyíláson keresztül egy kamerát vezetünk az ízületbe. A kamera össze van kötve egy monitorral, az operáló orvos ennek a segítségével látja az ízület belvilágát. A kamera bevezetésére szolgáló nyíláson kívül még több másik kaput is nyitunk, ezeken keresztül vezetjük be azokat az ezközöket, amikkel a beavatkozás elvégezhető.

Ezzel a technikával lehetőség van visszatérő ficamok esetén a vállízület stabilizálására, rotator köpeny szakadás esetén az ín megvarrására, a vállízület ütközéses szindrómájának ellátására, az ízület gyulladt belhártyájának eltávolítására, különböző porc sérülések gyógyítására, a biceps inának kezelésére. A technika hatalmas előnye, hogy úgy lehet elvégezni a műtéteket, hogy nem kell hozzá nagy metszésből feltárni az egész ízületet, nem kell izomkat leválasztani, így a rehabilitáció is lényegesen gyorsabb, a műtét utáni fájdalom kisebb és a szövődmények lehetősége is kevesebb.

Tendinitis calcificans – meszesedés a rotátor köpenyben

2010-08-06T22:23:00.009+02:00

Mi ez a betegség?

A tedinitis calcificans (tendinitis calcarea, tendinosis calcarea) egy nem túl ritka, de sajnos az esetek egy részében annál fájdalmasabb váll betegség. Lényegében arról van szó, hogy a felkarcsontot felülrő körülölelő, rendkívül fontos mozgató és stabilizáló funkcióval bíró rotátor köpenyben, elsősorban a supraspinatus izom ínában meszesedés alakul ki. Kétféleképpen jöhet ez létre:

1. degeneratív alapon, amikor a fokozott használat, apró sérülések, szakadás miatt a degenerált területen rakódik le mész. Ez a típus a kevésbé fájdalmas, elsősorban 40 éves kor felett jelentkezik

2. ismeretlen okból jelenik meg a mész deposit az ínban. Három fázisban zajlik ilyenkor a betegség: az első fázisban gyulladás jelenik meg a rotátor köpenyben, a másodikban lerakódik a mész, majd a harmadikban lassanként felszívódnak a mész darabok, és az ín meggyógyul. Érdekes módon ez a harmadik fázis a legfájdalmsabb. A betegség ezen típusa elsősorban a fiatalabbakat érinti.

A tendinitis calcificans röntgen képe

Ábra a betegségről

Miért fáj?

Egyrészt a mész maga kémiailag iritálja a szöveteket, ami fájdalommal jár. Ugyancsak fájdalmas lehet a degeneraív alapon kialakuló meszesedés alapjául szolgáló, az ínat érintő kopásos eltérés, azaz az ín szakadása maga. Továbbá - elsősorban az ismeretlen okból létrejövő formában – a mész darabok felszívódása során gyulladás alakul ki a környező szövetekben, mely szintén fájdalmas. Emellett fájdalmat provokálhat az is, hogy a lerakodó mész miatt megnő az ínban a nyomás. Végül fájdalom forrásául szolgálhat az is, hogy a lerakódott mész miatt beszűkül a felkarcsont és a vállcsúcs közötti tér, így a kar emelésekor a mész beleütközik a vállcsúcsba.

Mit lehet tenni?

A kezelés több lépcsőben zajlik:

1. fájdalomcsillapító és gyulladácsökkentők adása

2. gyógytornakezelés, mellyel megtartható a váll mozgástartmánya, és csökkenthetőek a panaszok

3. szteroid injectió a gyulladás csökkentésére

4. lökéshullám kezelés

5. a deposit eltávolítása sebészeti úton, esetleg ultrahang vezérelve, tűvel. A sebészi eltávoltás mellett szól, hogy ennek során a lerakódott mész miatt létrejövő ütközéses szindrómát is megszüntethetjük.

Az alábbi videón látható a betegség arthroscopos (ízületi tükrözéses) ellátása, melynek során előbb egy tűvel megnyitják a meszet tartalmaző tömlőt, majd egy tompa eszközzel kipréselik a meszet a rotátor köpenyből.

Porcsérülések ellátása - Mozaikplasztika

2010-07-24T13:17:00.021+02:00

Korábban is írtunk már róla, hogy az ízületi porcfelszínek épsége mennyire fontos egy ízület életében. A hyalinporc igen jól struktúrált képződmény, komoly terhelést visel el még normál hétköznapi életvitel mellett is, sportolóknál,fizikai munkát végző embereknél pedig egészen figyelemreméltó a teherbírása.

Ezt a

tulajdonságát különleges szerkezetének köszönheti. A porcsejtek (chondrocyták) között található kollagén rostok speciális térhálós szerkezete dómszerűen épül fel, így a normál terhelési erőket kiválóan elviseli. Károsodásainak leggyakoribb oka a terhelési irányok megváltozása, nyíróerők létrejötte ( pl. a stabilizáló szalagok sérülése esetén), vagy az alátámasztás megszűnése a porc alatti csont törése, vagy elhalása ( osteochondritis dissecans) miatt.

Ilyen esetekben változó méretű, de általában éles szegélyű, körülírt porchiány, csontig terjedő porcfekély keletkezhet. Ez természetesen a terhelhetőség rovására megy, a beteg ízület panaszossá válik.

A probléma sokszor röngennel is kimutat-

ható, de MRI

vizsgálattal a pontos elhelyezkedés, kiterjedés is meghatározható, ami feltétlenül szükséges a műtét megtervezéséhez.

Súlyos, kiterjedt károsodás esetén az egyik me

goldás a korábban már említett mikrofraktúra, kisebb sérülések, megfelelően kooperáló Beteg, jó helyzetben található sérülés esetében a mozaikplasztika.

Az eljárást a kilencvenes években magyar ortopéd sebész ( Prof. Hangody László) fejlesztette ki, mára világszerte elterjedt, nagy számban alkalmazott sikeres műtéti megoldássá nőtte ki magát. Az elgondolás alapja az volt, hogy az elpusztult porcterületet pótolni kell, hogyismét homogén, terhelhető ízületi felszínt kapjuk. Az eddigi kutatások azt mutatták, hogy szövetpótlásramég mindig a saját szövet a legmegfelelőbb, így olyan területeket kerestek, melyeket hyalinporc takar, de nem vesznek részt a terhelés átvitelében. A térdízületben a combcsont végén, kívül és belül keskeny sávbantalálhatóak ilyen területek, melyek alkalmasak donorterületnek. A műtét során ezekről a területekről csonthengereket vesznek ki speciális eszközökkel, melyek tetejét ép, egészséges hyalinporc fedi. Ezeket a hengereket ( graft) ezután a károsodott területekbe fúrt, azonos átmérőjű lyukakba eresztik, ügyelve a végleges porcfelszín egyenletességére. A módszer 2-3 cm-es defektusok ellátására alkalmas, ekkora pótláshoz akár 4-5 graftra is szükség lehet. A beavatkozás innen kapta a nevét, a beültetett graftok mozaikszerűen töltik ki a hiányzó területet, minél nagyobb hiányt pótolva, így a

graftok egymásnak feszülése révén minél nagyobb stabilitást elérve.

A műtét utáni időszakban szigorú tehermentesítés javasolt, amíg a graftok csontos része megfelelően beépül, a hengerek közötti terület pedig feltelődik rugalmas rostos porccal. Egy évvel később elvégzett artroszkópiák során sokszor csak a pótlás egészen halvány nyomai láthatóak az ízfelszíneken.

Ennek a módszernek megvannak sajnos a hátrányai is:

- nem alkalmazható kiterjedt (nagyobb, mint 3-4 cm) károsodások esetén, mivel véges a kivehető graftok száma

- fontos a végleges porcfelszín simasága, ezért a graftot 90 fokos szögben kell beültetni, azonban ez a térdízületben csak az elülső területeken valósítható meg ( ott is inkább csak a combcsont ízfelszínén, a lábszárcsont felett útban van a combcsont, így nem lehet ráfordulni a műszerrel)

- előfordulhat a donorterület fájdalma a műtétet követően

A módszer alkalmas más ízületekben kialakult porcdefektusok kezelésére is, a térdízület után leggyakrabban a bokában, a felső ugróízületben szokták bevetni.

Az alábbi videón látható a műtét: Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék, hogy a videón egy nagy kiterjedésű területet pótolnak teljes ízületi feltárásból. Kisebb elváltozások esetében a műtét általában jóval kisebb metszésből, artroszkóp segítségével is kivitelezhető...

Facebookolom

Miért 42.195 méter hosszú a maraton?

2010-07-19T23:17:00.004+02:00

Önök feltették már maguknak a fenti kérdést? Én őszintén szólva eddig nem, azonban a minap megtudtam az okát, egy kicsi utánanéztem, és elég érdekesnek találtam ahhoz, hogy itt most megosszam az olvasókkal.

A maratoni futótáv kezdetben nem volt pontosan meghatározva, attól függött, hogy hol, merre húzták meg a pályát. Hozzávetőleg 40 kilométer (25 mérföld) hosszú volt, ami nagyjából megfelel az Athén és Maraton közötti távolságnak. Aztán az 1908-as Londoni Olimpián került először kijelölésre a fenti táv. Az eredeti tervek szerint a futók a Windsori kastélyból startoltak a Wales-i herceg jelenlétében, majd az Olimpiai Stadionba érkeztek volna, ahol egy teljes kör megtétele után tűzték ki a befutót a királyi páholy előtt.

Így összesen 26 mérföld és 700 láb (42.640 m) lett volna a táv. Azonban a szervezők rájöttek, hogy a versenyzők nem használhatják az eredetileg kijelölt kaput a stadionba való belépéshez, mert az nem vezet a futópályára, ezért egy másik kapun keresztül vitték be a futókat a stadionba. Így azonban az utolsó kör irányát meg kellett fordítaniuk, és hogy a befutót a királyi család és a többbi néző is jól láthassa, le kellett rövidíteniük. Így lett végül a teljes táv 26 mérföld és 385 láb, azaz 42.195 méter. Végül a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) 1921 májusában határozta meg a maratoni futóverseny távját ebben a hosszban. Érdekes, nem?

Facebookolom

Kutyaharapást szőrivel – derékfájdalom esetében is?

2010-07-14T15:54:00.005+02:00

Az USA-ban működik az egyik legnagyobb egészségügyi adatbázis, mely azzal foglalkozik, hogy egy-egy speciális témában áttekinti a szakirodalomban közölt és ellenőrizhető tanulmányokat, és ezek alapján elemzi az adott betegség kezelésének jelenleg leghatásosabb módját. A könyvtárat Cochrane Database-nek hívják, míg az erre a módszerre alapuló orvoslást Evidence Based Medicine-nek, azaz bizonyítékokon alapuló orvoslásnak. Hiszen több független vizsgálat eredményeinek összevetésével olyan nagy beteganyagokon lehet egy adott eljárást hatásosságát vizsgálni, ami egyébként nem lenne kivitelezhető.

A Cochrane Database legújabb vizsgálataiból az derül ki, hogy mind az akut derékfájdalom, mind az isiász esetén hatásos lehet az aktív kezelés. Eddig azt vallottuk, hogy akut, fájdalmas esetekben célszerű a kezdeti nyugalomba helyezés, fűző viselése, és csak az akut tünetek elmúltával szükséges megkezdeni az egyébként rendkívül fontos fizikoterápiát, gyógytornát. A friss eredmények azonban nem találtak szignifikáns különbséget fájdalom és funkcionális eredmények tekintetében azok között a betegek között, akik ágynyugalomban részesültek illetve azok között, akik aktívak maradtak.

Lehet, hogy itt is igaz a régi mondás: kutyaharapást szőrivel?

Bővebbet az eredményekről itt olvashatnak: http://cme.medscape.com/viewarticle/724386?src=cmemp&uac=70680CN

Facebookolom

Gyorshírek: Azok a veszélyes háziállatok

2010-07-01T22:56:00.007+02:00

Az amerikai Morbidity and Mortality Weekly Report (MMWR) - Ez afféle egészségügyi statisztikai jelentés az USA-ban- egy korábbi felmérésében a háziállatokhoz ( konkrétan kutyákhoz és macskákhoz) köthető baleseteket vizsgálták. Az elektronikus adatbázisok átböngészése alapján kiszámolták, hogy észak amerikában évente több, mint 86000 sérülésben vesznek részt háziállataink. Ez 100000 lakosra vetítve évi 30 balesetet jelent és ez nem tartalmazza a harapásos eseteket.
A felmérés során az adatbázisban a"kutya", "macska", "cica", "kutyus" kifejezéseket keresték, majd a találatokat egyesével kielemezték ( ! ). 23 esetben egyszerre szerepelt kutya és macska is, valamint a több állat okozta baleseteket is külön csoportba tették.
Az eredmények:7.5-szer több sérülés köthető kutyákhoz, mint macskákhoz (88% vs. 12%)
2-szer több nő sérült meg kisállat miatt, mint férfi
A leggyakoribb korcsoportok: 0-14 év, és 35-54 év
A leggyakoribb sérülések: törések, zúzódások, bőrsérülések
Törések leginkább 75 éves kor felett jelentkeznek
A kórházi felvételek 80%-ban törés miatt történtek
A kutyabalesetek 60%-a a házban, vagy közvetlen környezetében történtek, a sérültek 26%-a sétáltatás közben esett át ( 31%) kutyáján, vagy a kutya lökte fel (21%). 9%-ban a szerteszét heverő kutyajátékok okozták a bajt.
A macskabalesetek 85%-a történik otthonokban, 11%-ban a macska üldözése közben...

Az elsőre inkább vicces, mint egetrengető felmérés azért rámutat néhány pontra, melyek segíthetnek a balesetek megelőzésében. Felhívja a figyelmet, hogy:
Igen nagyszámú baleset következik be háziállatok miatt
Idős emberek sérülnek leginkább
A széthagyott játékok is veszélyesek
Az állatok megfelelő tartása, engedelmességre nevelése igen fontos tényező a balesetek megelőzésében.

Az eredeti jelentés itt olvasható: http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/mm5811a1.htm#tab1
érdemes átböngészni a táblázatokat is, tartogatnak még érdekes adatokat...

A fáradásos törés

2010-06-02T00:00:00.004+02:00

Talán kevéssé ismert tény, hogy csonttörést nem kizárólag komoly sérülés következtében fellépő nagy erőbehatás okozhat. Nem ritkán a rendszeres, ismétlődő, túleröltetéssel párosuló terhelés is komoly károkat okozhat, akár csonttörést is. Az ílyen mechanizmussal létrejövő töréseket nevezzük fáradásos törésekneknek. A kórkép érdekessége, hogy általában fiatal felnőttek, vagy gyerekek esetében találkozunk vele. Erre utal a ‘marsch fraktur’ elnevezés is, mely onnan ered, hogy a múlt században gyakran frissen besorozott katonáknál találkoztak ezzel a sérülés típussal , akiknek megfelelő felkészítés nékül kellett igen sokat menetelniük. Fájdalmas következménye lehetett a kiképzésnek a leggyakrabban a második vagy a harmadik lábközépcsonton kialakuló törés.

Napjainkban jellemzően gyerekeknél és főként sportolóknál találkozunk ezzel a sérülés típussal, akik az egyre fokozódó teljesítmény kényszer hatására nagyon komoly megterhelésnek teszik ki testüket. Jól példázza ezt David Beckham esete, aki néhány évvel ezelőtt szintén a lábközépcsontot érintő fáradásos törés miatt dőlt ki a sorból, hetekre, hasonló történt a közelmúltban Wayne Rooney-val is.

A fáradásos törést nem úgy kell elképzelni, mint amikor a csont hirtelen erőbehatásra darabokra törik, és a törvégek eltávolodnak egymástól. Sokkal inkább olyan ez, mint amikor egy gumi szigetelőanyaggal körbevett drótot adig hajlítgatunk, amíg el nem törik. Aki a walkman-ek hőskorábban használt fülhallgatót, pontosan tudja, miről is van szó...

Szenecsére a betegség gyógyhajlama - már csak az érintettek kora miatt is - rendszerint jó, és pihentetésre maradéktalanul gyógyul.

Fontos tehát tudni, hogy a nem megfelelően felépített edzésprogram, a fokozott terhelés, vagy a csontok teherbíróképességének csökkenése fáradásos töréshez vezethet. A lábon, sípcsonton, vagy akár a medencecsonton hirtelen jelentkező fájdalmak hátterében mindig gondolni kell erre a kórképre is. A pontos diagnózis felállításához alapos radiológiai és szakorvosi vizsgálatra van szükség.

Porcsérülések ellátása - mikrofraktúra

2010-05-25T20:46:00.008+02:00

Az ízületi porc normális esetben igen szilárd és rendkívül rugalmas anyag is egyben. Komoly terhelésnek is ellenáll életünk során. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora nyomást kell kibírnia egy profi súlyemelő porcának, illetve mennyire tartósnak kell lennie egy hivatásos hosszútávfutó térdeinek. Természetesen ezek extrém példák és sajnos a hétköznapokban ennél jóval kisebb erőkre is sérülhet a tükörsima porcfelszín valamely ízületünkben. A balesetek különösen veszélyesek, de kóros anatómiai helyzetek, nem megfelelő terhelés is porcdefektusok, akár mély, kráterszerű porcfekélyek kialakulásához vezethetnek. A jellemző tünet általában a terhelésre jelentkező fájdalom, ízületi duzzanat. Orvosi vizsgálat feltétlenül javasolt, mindenképpen kiegészítendő röntgen és akár MR vizsgálattal is. Sok esetben azonban még a modern képlakotó vizsgálatok sem tudják egyértelműen kimutatni a panaszok okát. Konzervatív kezelésre nem múló panaszok esetén térdízületi tükrözés, arthroscopia javasolt. Ennek során a kérdéses területet látótérbe hozhatjuk és szükség esetén elvégezhetjük az egyik ajánlott porcellátási módszert, a mikrofractúrát. Mély, akár csontig hatoló, de viszonylag kis kiterjedésű és jól körülírt porchiányok egyik kezelési módja a porcréteg alatti (subchondralis) csontállomány megfúrása, berepesztése, melynek során bevérzés, majd másodlagos porcképződés zajlik a területen, kitöltve a porcfekély kráterét.

Ki alkalmas mikrofractúrára?

Akinél a panaszokat a porckárosodás okozza.
Akinél a károsodás kis kiterjedésű és a környező porcfelszínek épek.
Azok, akik aktív életet élnének a tünetek hiányában.

Kinél nincs értelme az eljárásnak?

Akiknél az egész ízületet érintő porcpusztulást, arthrosist észlelünk
Inaktív betegeknél, akik egyébként sem mozognak
Azoknál, akik nem alkalmasak a műtétet követő rehabilitációs kezeléseket végigcsinálni.

Hogyan működik?
A subchondralis csont sérülése bevérzéshez, őssejt kiáramláshoz vezet, ez másodlagos porc kialakulást eredményez. Sajnos ez az új porc nem a kiváló tulajdonságokkal rendelkező hyalinporc, mely minden ízületünkben megtalálható, hanem annál jóval gyengébb rostos porc. Szerencsére az esetek többségében ez is elegendő a panaszok megszűnéséhez és az ízületi funciók tartós visszanyeréséhez.

Hogyan csinálják?
Az eljárást ízületi tükrözés, arthroscopia során lehet végrehajtani. Első lépés a szabad, levált porcdarabok eltávolítása. Az kezelendő terület ideális mérete 2 cm-nél kisebb és jó minőségű, egészséges porcterületek veszik körül. Az ellátás során egy néhány mm átmérőjű hegyes árral ( vagy akár fúróval) apró lyukakat készítünk a szabad csontfelszínekben. A lyukak száma függ a kezelendő terület nagyságától, általában 5-10 lyukat kell készíteni.

Rehabilitáció
A módszer egyik kulcsa a műtétet követő tehermentesítés, melynek során a friss porcot megkímélve lehetőséget biztosítunk annak megtapadására. Ez általában 6-8 hétig szükséges, természetesen

közben a terhelés nélküli ízületi mozgások szorgalmasan gyakorolandók. Az ízület mozgatása során az izomzatot erősíteni tudjuk, a későbbiekben ez is fokozza a stabilitást, így hosszabbítja a porc élettartamát. A mozgás pedig önmagában is stimulálja a porcképződést, így rövidíti a gyógyulást.

Még több olvasnivaló itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/Microfracture_surgery

És a fentiek videóban, Dr. Diaz előadásában:

Facebookolom

Mezitlábas futócipő

2010-05-22T09:28:00.011+02:00

Korábban már írtunk a futásban egyre inkább terjedő új irányzatról, a mezitlábas futásról. A természetességre való törekvés egyik aránylag új eredménye a mezitlábas futócipő (barefoot running shoe). Ez gyakorlatilag egy rendkívül finom, rugalmas, vékony, de ellenálló anyagból készülő, zokni szerű cipő, aminek a talp része is vékony. Az elkészítése során különös gondot fordítottak arra, hogy minnél jobban kövesse a láb természetes alakját.

A mezitlábas futócipő használata túl azon, amit a meztilábas futással kapcsolatos korábbi bejegyzésünben írtunk (csökkent nagyízületi terhelés, kíméletesebb igénybevétel, jobb biomechanika, bővebben olvashatnak róla itt), specialis mozgásmintára kényszeríti a futót. Természetes körülmények között futás közben nem a sarokütéssel kezdődik a járásciklus, helyette az előlábunkra érkezünk a lépés első fázisában, így csillapítjuk a testünk súlyából adódó lendületet, és innen rugaszkodunk el újra. Ez lenne a teljesen természetes futó mozdulatsor, amely nagyobb teljesítményre ad lehetőséget. A mezitlában futócipő használatával ezt a mozgásmintát vagyunk kénytelenek használni, hiszen - komoly ütéscsillapítással rendelkező sarokrész híján - cipőnk nem is enged más technikát.

Sokat elárul ez a videó, ahol a hagyományos és a mezitlábas futócipőben megtett egy-egy lépésciklust láthatjuk lassítva.

Ha utánanézünk, azt látjuk, hogy a sprinterek - köztük Usain Bolt, a világ jelenlegi leggyorsabb embere - szintén úgy futnak, hogy az előlábra érkeznek, nem sarokra. (a video végén a lasított részben lehet legjobban látni)

Ugyanakkor az új cipő viselői rendszeresen kiemelik, hogy nehéz megszokni a cipőt, gyakran nehéz felvenni, és esetenként kényelmetlen is lehet. Az ütéscsillapítás teljes hiánya miatt pedig meggondolandó, hogy milyen talajon futunk vele: a kemény talaj (cement, kő, márvány) a beszámolók szerint "brutális" lehet, ugyanakkor a futópad ideálisnak tűnik egy próbára. A lúdtalp úgy tűnik, nem jelent problémát a használata során.

Bővebbet a témáról itt olvashat.

Facebookolom

Új módszer a vállficam nem műtétes kezelésében

2010-05-17T20:21:00.013+02:00

A vállízület a mozgásszervrendszer legszabadabb ízülete. Köszönhetően ennek, karunkkal egy teljes gömbfelszín több, mint a felének megfelelő pontokat tudunk elérni. A szabadságnak azonban ára van: a vállízület messze a leggyakraban ficamodó ízületünk. Az esetek döntő többségében (kb. 98 %-ban) elülső-alsó ficam alakul ki, mely rendszerint az ízületi vápa rostos porcának (labrum) szakadásával jár együtt (Bankart-laesio).

Sajnos a ficamok általában fiatal korban jelentkeznek, és gyakori az ismétlődésük: 20 éves kor alatt elszenvedett ficamnál a ismétlődés valószínűsége a szakirodalom szerint 66 és 94 % között mozog, de 30 év alatt is 50-64% esély van az újabb ficamra.

A vállficam mechanizmusa

Elülső-alsó ficam élőben

A hagyományos nem műtétes kezelési stratégia szerint a ficamodott vállízületet repozíció, azaz az ízületi vápába való visszahelyezés után rögzíteni kell 3 hétre úgy, hogy a kart beforgatott helyzetben a törzshöz erősítjük. Ezt követi szerencsés esetben a gyógytorna. Sajnos azonban ismerve a fenti számokat ez az eljárás nem túl sikeres.

Japán szerzők Itoi vezetésével 2007-ben közölték új módszerüket, mely szerint a ficam után a kart kiforgatott helyzetben rögzítik. Így a vállízület tokja elöl, ahol a rostos porc leszakadt, megfeszül, és a leszakadt rostos porcot a feszülő tok pont oda szorítja, ahova vissza kell forrnia. A kar beforgatott helyzete mellet a laza elülső toknak ilyen hatása nincs, így az esély is kisebb arra, hogy a leszakadt labrum a megfelelő helyre tapadjon vissza.

Az Itoi és munkatársai által közölt eredmények meggyőzőnek tűnnek, úgyanis az ő eljárásukkal kezelt betegeknél a ficamok ismétlődését 38 %-al sikerült csökkenteni, összehasonlítva a hagyományosan kezelt csoporttal.

A cikkről bővebben itt olvasthat.

Facebookolom

Stressz csökkentése jógával

2010-05-12T16:29:00.005+02:00

A hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jóga szinte bármelyik fajtája segít a népbetegséggé szélesedő stressz-kezelési nehézségek, stressz okozta problémák, megbetegedések kezelésében, és általánosságban a stressz szint csökkentésében.
A túlzott stressz amellett, hogy terheltté, kevésbé örömtelivé teszi életünket, még számos kellemetlen tünet kialakulásához is vezethet; pl. álmatlanság, alvászavarok, hátproblémák, koncentrációs zavarok, stb. Valamint az önmagukban kellemes, vagy neutrális élethelyzetek stresszes időszakokban az egyszerű tanulási mechanizmusok miatt – mivel a két helyzet, a stresszel teli és a stressz-mentes önkéntelenül összekapcsolódik -, terheltté, negatív előjelűvé változhatnak.
Épp ezért lényeges tehát az önmegfigyelés is: hogyan reagálok bizonyos helyzetekre? Mit vált ki belőlem, ha egyre több munkát kell elvégeznem egyre szűkösebb határidővel? Milyen hatással van rám a mindennapos közlekedési nehézség? A családi problémák, konfliktusok milyen reakciót hívnak elő belőlem? Tudatosítsuk állapotunkat, testünk jelzéseit, légzésmintánkat, feltörő érzelmeinket, viselkedésünket, tipikus reakcióinkat az ilyen szituációkban! Nagy hasznunkra válik ez. Miért? Nagyon egyszerűen működik az ember ilyen helyzetekben: egyszerű önmegfigyeléssel majd tudatosítással felismerhetővé válik, hogy milyen tipikus helyzetek képesek az általános jól-létből, egyensúlyi helyzetből kibillenteni.
További cikkek stresszoldás témában: http://psychyoga.hu

Jógával a helyes testtartásért

2010-05-04T22:23:00.010+02:00

A jóga a mellett, hogy napjainkban egyre népszerűbb rekreációs tevékenység, az egészségmegőrzésben, a helytelen életmódból fakadó ártalmak leküzdésében, és a gyógyításban is igen jelentős szerepet tölt be. Szinte minden modern mozgásrendszer (Feldenkrais, Pilates, NIA, stb.) valamilyen módon merít a jóga komplex és szinte kimeríthetetlen eszköztárából. Sőt, aki már valaha részt vett gyógytornán és jógaórán, megtapasztalhatta a mozgásanyag hasonlóságát. Sok egyéb pozitív hatás mellett a helyes testtartás kialakításában is fontos szerepet tölt be a rendszeres, szisztematikus jógagyakorlás. A mozgásszervi panaszok jelentős hányada a nem megfelelő testtartásból fakad.

A megfelelően felépített foglalkozás során a bemelegítő gyakorlatokkal az ízületek mobilitását tudjuk fokozni, valamint javul az egész test vérellátása; a biztonsággal végezhető egyszerű ászanák (jóga pozíció) rendszeres gyakorlással kialakítják az egészséges élethez elengedhetetlen helyes tartást. Ennek következtében kezdetben a mozgásszervi panaszok enyhülnek, majd fokozatosan el is tűnnek. Ezzel párhuzamosan az egész test izomzata és ízületei megerősödnek, az emésztési funkciók javulnak, az általános stressz szint csökken, mely tényezők együttes hatására az általános közérzetben javulás következik be és az állóképesség is fokozódik.

Mezitláb fussunk, vagy cipőben?

2010-04-15T22:02:00.007+02:00

Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozik a sportegészségügy azzal, hogy a mezitláb futás vagy a cipőben futás az egészségesebb-e. Ismert, hogy a nem megfelelő talajon, nem megfelelő cipőben végzett rendszeres futás nagy megterhelést jelent az ízületekre, annyira, hogy akár a kopásos folyamatokat is felerősíthetik. Amerikai kutatók legutolsó eredményei új megvilágításba helyezik ezt a kérdést.

Dr. Kerrigan és munkatársai 86 felnőttet vizsgáltak, akik először mezitláb, majd cipőben futottak futópadon. Eközben összesen 10 kamerával és 16 jeladóval rögzítették az alsó végtagok mozgásait, valamint a futópadon mérték a keletkező erőket. Azt találták, hogy cipőben futáskor a csípő ízületekben 54, míg a térd ízületekben 36 %-al ébredt nagyobb forganyomaték, mint amikor a futók mezitláb voltak. Ezek alapján arra következtetnek, hogy a megnövekedett erő az ízületeken belül nagyobb igénybevételt jelent, ami elősegítheti a kopásos folyamatok fegyorsulását.

A szerzők figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a vizsgálat eredményei és következtetései több szempontból is kérdésesek: a mérés nem volt teljesen pontos, mindenki, a saját biomechanikájától függetlenül ugyanolyan futócipőt kapott, és az sem egyértelmű, hogy a megnövekedett erő egyenesen vezetne a felgyorsult kopáshoz.

Úgyhogy a kérdés továbbra is nyitva áll: mezitláb, vagy cipőben fussunk? Önök szerint?

A cikkről bővebben itt olvashatnak:

http://www.medscape.com/viewarticle/718663?src=mp&spon=8&uac=70680CN

Térdízületi endoprotézisek

2010-04-08T11:57:00.009+02:00

Térdprotézisek

Korábban már született egy bejegyzés a csípőprotézisekkel kapcsolatban, így most itt az ideje a térdízületi implantátumokról is szót ejteni.
A csípőhöz hasonlóan a térdízület is teherviselő szerepet tölt be az ember életében. Ennek megfelelően igen jelentős terhelés éri az évek során. A térdízületi kopás, artrózis egyéb káros tényező hiányában is jelentkezik általában 60 éves kor körül, de ha kísérőbetegség (csontelhalás, veleszületett deformáció, csont-, porcanyagcsere betegség), vagy szerkezeti változással járó sérülés is fennáll, a degeneratív folyamatok jelentősen felgyorsulhatnak. Az artrózis késői fázisában a protézis beültetés jelentheti a Beteg számára a lehetőséget a fájdalommentes életvitelhez.
A csípőprotézisekhez hasonlóan térdízületi implantátumokból is többféle típus létezik, a pótolandó porcfelszín kiterjedésének, elhelyezkedésének megfelelően, illetve a protézis anyagától és a rögzítés módjától függően.

Unicompartmentalis ( közismert magyar nevén szánkó) protézis

Olyan esetekben alkalmazható, ha a térdízületi porcfelszínnek csak az egyik fele ( compartment) károsodott súlyosan, de nem szükséges mindkét oldalt pótolni. A Beteg számára kisebb műtéti terheléssel jár, gyorsabb a rehabilitáció, jelentősen kisebb a csontveszteség a műtét során. Beültetése során fontos szempont, hogy a térdízület lágyrészei ( elülső keresztszalag, oldalszalagok) épek legyenek, így biztosítva az ízületi stabilitást. Az artrózis előrehaladtával az ízület másik oldala is károsodhat, ilyenkor szükségessé válik a protézis cseréje teljes felszínpótló (totál) implantátumra.

Teljes felszínpótló (totál) térdízületi protézis

Kiterjedt ízületi destrukció, következményes instabilitás, szalagelégtelenség esetén javasolt a totál térdprotézis beültetése. Ebben az esetben a lábszárcsont teljes ízületi felszíne és a combcsont teljes ízfelszíne pótlásra kerül. A femoralis (combcsonti) komponens fémből készül, rendszerint polírozott. A tibialis rész ( lábszárcsonti) készülhet egy darabban polietilénből ( all poly), vagy lehet fémtálcás verzió, ilyenkor még egy polietilén betét ( insert) kerül a fém komponensek közé csúszófelszínnek.
A beültetés során ez elülső keresztszalag eltávolításra kerül, az oldalszalagok és a hátsó keresztszalag megléte azonban nélkülözhetetlen az ízület stabilitásához ( CR- cruciate retaining – elülső keresztszalag megtartó protézis) . A hátsó keresztszalag sérülése, lazasága, nagy deformitás esetén un. hátsó keresztszalag pótló ( PS- posterior stabilized) protézis beültetése indokolt. Ilyenkor a protézisbe épített ütköző látja el a hiányzó szalag stabilizáló szerepét.
A rögzítés módját illetően a csípőprotézisekhez hasonlóan létezik cemetes és cement nélküli változatuk, hazánkban leginkább a cementes verzió használatos.

Patellofemoralis protézis

A térdprotézisek ritkán használt típusa. A műtét indikációs köre igen szűk. Kizárólag a patellofemoralis ( térdkalács-combcsont ízület) porcfelszín izolált károsodása esetén ültethető be, hibátlan lágyrészviszonyok mellett. Az artrózis előrehaladtával rendszerint hamar cserére szorul, emellett ára is igen magas, így hazánkban például nem igazán kerül beültetésre nagy szériákban.

Az alábbi videóban a térdprotézis beültetés alapjait magyarázzák el angol nyelven az érdeklődőknek:

Mozgásszervi elváltozások a várandósság alatt - Konzílium 2.0

2010-03-14T23:56:00.010+01:00

Mindig nagy szenzáció egy új családtag érkezése. Mindenki lázasan tervez, szervez, a háttérben pedig dolgozni kezdenek a hormonok is. A kialakuló endokrin káosz többek között ortopédiai megbetegedések kialakulásához is vezethet. Az általános kötőszöveti lazaság ízületi instabilitást, a jelentős testsúlygyarapodás pedig túlterhelést eredményez. E két rendellenesség a legtöbb ízületünk (különösen a teherviselők) számára igen kedvezőtlen feltételeket biztosít.
Bejegyzésünkben a terhesség során jellemzően kialakuló panaszokból válogattunk össze néhányat.

Talán a legjellemzőbb probléma terhesség alatt a sokszor tartós derékfájás. Itt lehet a terhesség szót szó szerint értelmezni. A kilencedik hónap végére 10, de akár 20 kg súlytöbblet alakulhat ki, túlterheléses panaszokat eredményezve. A leggyakrabban érintett terület az ágyéki gerincszakasz. Külön szerencsétlenség számára a súly egyenlőtlen eloszlása, ami az egész felsőtest súlypontját előremozdítja. A meglazult szalagrendszer miatt megváltozik a csigolyák helyzete, apró ( mikro-) instabilitás alakul ki. A kisízületekben gyulladás alakul ki, ami irritálhatja az ott futó idegszálakat ( ez okozhat alsó végtagba sugárzó fájdalmat, zsibbadást) Mindezzel párhuzamosan a porckorongok is drámai helyzetbe kerülnek. Két instabil csigolya között ütközőnek lenni nem egyszerű dolog. Sokszor nem is sikerül nekik és discus protrusio ( beboltosulás), vagy hernia ( sérv) alakul ki még komolyabb neurológiai problémát okozva. A hátizomzat egy darabig még bírja lépéssel, de miután kifáradtak az izmok, feszülésük, görcseik okoznak fájdalmat a kismamának. A kezelés legfontosabb eleme a problémás terület tehermentesítése. Fogyás természetesen nem jön szóba, de a sok fekvés enyhíti a panaszokat. Gyulladáscsökkentő, izomlazító gyógyszer szedése csak szülésszel való konzultálást követően javasolt! Igen súlyos esetekben szóba jön a császármetszés is ( természetesen a rendes terminus időpontjában), mert a hüvelyi szülés során alkalmazott préselés a panaszokat súlyosbíthatja. Ez szülészeti, ortopédiai vizsgálat alapján javasolható. Fontos a hátizomzat rendszeres karbantartása, hasznos eljárni kismamatornára, ahol a szükséges gyógytornagyakorlatok begyakorolhatóak. Sajnos a szülést követően sem oldódik meg magától a helyzet. Megszűnik a jelentős súlytöbblet, helyette viszont a gyermek emelgetése okozhat gondot. Az ágyéki gerincszakasz ugyanúgy túlterhelődhet, mintha fizikai munkát végezne a kismama. A továbbiakban ugyanúgy szükséges az izmok erősítése, nyújtása, hogy gerincünk alkalmazkodni tudjon az újabb kihívásokhoz.
A gerinchez hasonlóan sokszor egyéb ízületek is megsínylik a várandósságot. Különösen a már említett teherviselő ízületek, térd, csípő, boka kerülnek veszélybe. Visszatérő ízületi fájdalmak, folyadékgyülem, mozgáskorlátozottság nehezíthetik a gyermekét váró kismama életét. A panaszok kialakulásában ugyanúgy a túlterhelés, instabilitás és a fokozott gyulladáskészség játszanak főszerepet. Az érintett ízület megtelik folyadékkal, a tok feszül, az ízület mozgása beszűkül. A fájdalom sokszor egész jelentéktelen megterhelést követően, hirtelen, nagy intenzitással jelentkezik és csak igen nehezen kontrollálható. Sok esetben még a teljes nyugalomba helyezés is csak átmeneti javulást eredményez. Nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével indokolt lehet. Érdekes, hogy a szülést követően a fájdalom sokszor szinte azonnal elmúlik, gyakorlatilag különösebb kezelés nélkül.
Egy másik gyakori gyulladásos betegségcsoport a különböző mozgató inak tenosynovitise. Leginkább a csuklót feszítő inak ínhüvelyét érintő és a korábban leírtakhoz hasonlóan fájdalommal, mozgásbeszűküléssel járó elváltozás. Az ínhüvely gyulladása során beszűkül az ín mozgását elvileg akadálytalanul lehetővé tévő alagút és a kéz mozgatásakor folyamatos mechanikai irritáció lép fel az ínon és környezetében. Mondanom sem kell, hogy ez nincs kedvező hatással az ín normális működésére. A gyulladás és az általa kiváltott hegesedés nehezíti az ín mozgását, emiatt a csukló hátrafeszítése akadályozottá válik, a fájdalom miatt pedig nem is kíván a Kismama ilyen mozdulatokat végezni. A gyulladás egyik gyakori következményei a különböző helyeken megjelenő folyadékkal teli tömlők, a ganglionok megjelenése. Természetesen a ganglionok mindig a gyulladt ínak mellett alakulnak ki, bőrt felemelő, cseresznye nagyságú, nyomásra érzékeny dudorok formájában. Súlyos fájdalmak esetén szóba jöhet a ganglion leszívása ( átmeneti eredmény, hamarosan újra telítődhet), vagy eltávolítása helyi érzéstelenítésben. Az ínhüvelygyulladások kezelése a már jól ismert elvek szerint szigorú kímélet, rögzítő használata, óvatos tornásztatás, hűtés, illetve nem-szteroid gyulladáscsökkentők szedése szülész engedélyével.
Lábpanaszok
A korábban már említett bokaízületi gyulladás mellett egyéb lábproblémák is előfordulhatnak terhesség alatt. Lábfej, lábszárduzzanat ( ödéma), lúdtalp, sarokfájdalom a leggyakoribbak. A lúdtalp ( hosszboltozat süllyedés ) kialakulásáért leginkább a fokozott kötőszöveti lazaság a felelős. Megnyúlnak a boltozatot stabilizáló szalagok és a lábcsontok szétterülnek. Olyan csont- és porcfelszínek kerülnek terhelés alá, melyek nem ilyen irányú és mértékű terhelésre lettek tervezve. Ez a megváltozott statikai helyzet helyi gyulladáshoz, a talpi kötőszövetes lemez ( plantaris fascia) feszüléséhez, túlterheléséhez vezet. A fascia tapadásánál a sarokcsonton csonthártyagyulladás alakulhat ki, a lábtőízületek bántalma pedig a lábszár felé kisugárzó fájdalmat eredményezhet. A legegyszerűbb kezelési mód jól kialakított lúdtalpbetét viselése, valamint a napi rendszeres lábizomtorna. Saroktáji fájdalmaknál jó szolgálatot tehet egy pár szilikonos sarokék viselése, mely kissé emeli a sarkat jobb helyzetet biztosítva a csontoknak, valamint kényelmes, puha ágyat biztosít az érzékeny csonthártyának. Fontos a megfelelő stabilitású, vastag talpú ( rezgéscsillapítás!), kényelmes cipők viselése. A lábszár és lábfej duzzanat (ödéma) oka az alsó végtag keringésének lassulása és az emiatt a szövetek közé kipréselődő folyadék. A láb duzzadt, esetleg lividen elszíneződött a pangó vér miatt. Az ödéma megelőzésére, kezelésére a legjobb módszerek:

- a lábak gyakori polcolása
- megfelelő lábbeli viselése: túl szűk, vagy rövid cipő elszoríthatja a láb keringését
- szegés nélküli zokni, harisnya viselése: szintén elnyomhatja a keringést
- Amennyiben sokat kell ülni, érdemes gyakran felállni, átmozgatni az izmokat, így serkentve a vérkeringést
- Sok mozgás, izomtorna
- nagy mennyiségű folyadékbevitel
- kiegyensúlyozott, sószegény étrend
- érdemes a lábméretet gyakran ellenőrizni, mert a terhesség alatt akár több számmal is nagyobbodhat a fenti elváltozások miatt és a cipők cseréjére is szükség lehet.

Ezek után már csak egy érdekes elváltozásról írnék, amely jellemzően akkor jelentkezhet, amikor már mindenki azt hiszi, hogy végre vége, mégpedig a szülést követően. Kezelést ritkán igénylő, de sokszor panaszt okozó elváltozás a hüvelyi szülés alatt kialakuló symphysiolysis, vagyis a medence szétnyílása. A nyílás mértéke változó, általában 1-2 cm, de láttunk már 8 cm-es elmozdulást is. Műtéti ellátást igen ritkán igényel, legtöbbször egy széles medenceszorító bőröv megfelelő megoldást nyújt. Érdekes, hogy panaszok esetén a Beteget járatni kell, a fájdalmai így előbb szűnnek. A nyílás a későbbiekben megmaradhat, de panaszokat már nem okoz.

40 hét egy percben:

És most lássuk a terhesség kellemetlen velejáróit más szempontból nézve:

ENT House Budapest Horváth Tamás fül -orr-gégész

Elmedoktor Veress Dóra pszichiáter

Mentők Blog Heinrich Károly sürgősségi ellátás

Minden, ami pszihológia blog – Kindler Réka pszichológus

PepitaZebra blog – Török Dóra gyermekorvos

Az alkoholizmus ortopédiai vonatkozásai – Konzílium 2.0

2010-02-15T06:00:00.009+01:00

A túlzott alkoholfogyasztás közismerten súlyos károsodásokat okoz szervezetünkben. A Konzílium 2.0 e havi jelentkezésében, ezekről a hatásokról, következményeikről szeretnénk bővebben írni. Természetesen a Menta blogja a mozgásszervi elváltozásokra helyezi a fő hangsúlyt.
Rögtön az elején két csoportra is bontanám a kérdéskört. Az egyik az akut etiles intoxicatio ( értsd ezalatt: alapos részegség), a másik a huzamosabb időn keresztül tartó, rendszeres, jelentős mennyiségű alkoholos ital fogyasztása ( krónikus alkoholizmus). Egyes vélemények szerint napi 1-2 üveg sör rendszeres elfogyasztása már kimeríti az alkoholizmus fogalmát, de a diagnózis kimondásához multidisciplináris ( legfőképpen belgyógyászat, pszichiátria) vizsgálatok is szükségesek.

Részegség és a traumatológia kapcsolata

Természetesen a traumatológiai esetek dominálnak, ez a koordináció romlásának, a helyzetfelismerő képesség gyengülésének tudható be.
Klasszikus sérüléstípusok a különféle fejsérülések. Ezek a sérülés mechanizmusától függően lehetnek, repesztett, vágott, vagy metszett sebek, melyek általában veszélytelenek, de orvosi ellátást ( sebtisztítás, varrat) igényelnek. A fejsérülések kombinálódhatnak a koponyacsontok repedéseivel, töréseivel, ami súlyos, életveszélyes állapot is lehet, szoros orvosi megfigyelést, akár idegsebészeti műtétet tehet szükségessé. A külsérelmi nyommal akár nem is járó fejsérülések szintén nagy jelentőségűek, mert maradandó károsodások, halál következhetnek be még a sérülést követő időszakban is. Legenyhébb formájuk az agyrázkódás (commotio cerebri), mely néhány napi pihenéssel kezelhető. Súlyosabb elváltozás az agyzúzódás (contusio cerebri) az agyállomány összenyomatása által keletkezik. Külön figyelmet kell szentelni a koponyán belüli vérzésekre (subduralis, epiduralis haematoma, subarachnoidalis vérzés), mert ezek tünetei sokszor csak napok múlva jelentkeznek, de az addigra kialakult károsodások akár visszafordíthatatlan neurológiai állapotot okozhatnak.
A koponyasérülések mellett természeten sok más sérüléstípus is előfordulhat. Bokaficamok, törések, lábszártörések, felső végtagi traumák a leggyakoribb sérülések, melyek tönkretehetnek egy átmulatott éjszakát.

Krónikus alkoholizmus és az ortopédia

A krónikus alkoholizmus az ortopédiában is otthagyja névjegyét. A korábban felsorolt traumatológiai esetek bármelyikének lehet késői következménye, mely ortopédiai beavatkozást tehet szükségessé. Van azonban néhány klasszikus ortopédiai elváltozás, mely igen jellemző alkoholistáknál.
Az első ilyen betegség az aszeptikus combfej elhalás. A pontos mechanizmus nem ismert, de lényege a combfejet ellátó erek szűkülete, elzáródása miatt kialakuló csontelhalás. A combfejben cysták alakulnak ki, a terhelési felszíneknek megfelelően a csont először ellapul, majd be is roppanhat, súlyos csípőízületi deformitást eredményezve. Ficat és Arlet urak határozták meg a betegség lefolyásának egyes stádiumait:

O. stádium: nincs röntgen jel, a Beteg panaszmentes
I. stádium: enyhe klinikai tünetek (terhelésre fokozódó, hirtelen kialakuló fájdalom). Röntgen jel nincs, MR vizsgálattal kimutatható az elváltozás
II. stádium: röntgenen háromszög (ék) alakú elváltozás, az ízfelszín még ép. A Beteg panaszai változatlanok.
III. stádium: beroppan az ízületi felszín, gyulladás alakul ki. A Beteg panaszai fokozódnak, heves fájdalom, jelentős mozgásbeszűkülés alakul ki.
IV. stádium: terminális fázis, másodlagos csípőízületi artrózis alakul ki, a combfej jelentősen deformált.

Kezelése a kezdeti szakaszban tehermentesítés, úszás, gyógytorna. A folyamat előrehaladtával azonban ezek a módszerek nem vezetnek sikerre, előtérbe kerül a sebészeti ellátás. Ficat I-II stádiumban a célravezető módszer a combfej óvatos megfúrása vékony fúróval, egyrészt felfrissíti a csontállományt, másrészt pedig csökkenti a nyomást a kialakult cystákban. Ficat III stádiumban a szóba jövő műtétek célja a beroppant területek tehermentesítése. Ez az állapot oszteotómiák által érhető el. A műét során a combcsontot meghatározott pontokon átvágjuk, majd a két darabot egymáshoz képes elforgatva csavarozzuk újra össze. Ennek során a beteg felszínt „kiforgatjuk” a terhelési zónából. Ezen típusú műtéteket régebben nagy számban végezték, azonban a modern csípőprotézisek megjelenésével kimentek a szokásból. Ficat IV stádiumban az artrózis kialakulásával pedig egyértelműen a csípőízületi artroplasztika a választandó eljárás.
Az alkohol okozta neurogén arthropátia egy másik, igen gyakori következménye a rendszeres fogyasztásnak. A nagy mennyiségű etilalkohol végzetes hatással van az idegsejtekre. A lassan pusztuló idegek miatt zavart a láb fájdalomérzése, érzéketlenség, görcsök, izomgyengeség is kialakulhatnak. A láb gyakran duzzadt, a talpi felszínen érzéketlen, éles szélű fekélyek jöhetnek létre. A lábcsontok és ízületek szintén megsínylik az alkohol hatásait. Csontritkulás, ízületi gyulladás jön létre. A második stádiumban csontfelszívódás, akár csonttörés is megfigyelhető, az ízületekben közepes artrózis, az ízület luxálódása mellett. Harmadik stádiumban előrehaladott artrózis, csontos defektusok uralják a képet.
Kezelésében elsődleges a kiváltó ok megszűntetése. Szigorú alkoholtilalom, a cukorháztartás rendezése, sok B-vitamin. A már kialakult fekélyek kezelése mellett a lábat speciális betéttel, cipővel tehermentesíteni kell, a sérülésektől pedig óvni. Később a lábdeformitások (kalapácsujj, bütyök) műtétileg rendszerint kezelhetőek, de előtte fontos a keringés, beidegzés rendezése, mert a legkisebb műtét eredményét is tönkre teheti egy fertőzés, ami alkoholista betegek eseteiben lényegesen gyakrabban megtörténik.
Az osteoporosis az egész csontvázat érintő betegség, mely alkoholizmus során gyakrabban jelentkezik. A rendszertelen étkezés, és az alkohol okozta különböző szervi károsodások miatt, zavart szenved a csontanyagcserében igen fontos D-vitamin és Ca felszívódása. Ennek eredményeként csökken a csontok sűrűsége, sokkal sérülékenyebbé válnak. Már kisebb sérülés is csonttörést okozhat, de pl. a csigolyatestek csupán a Beteg saját testsúlyától is összeroppanhatnak. Ha ehhez hozzávesszük a korábban említett koordinációs zavarokat, akkor érthető, miért veszélyes ez az állapot fokozottan az alkoholos betegekre.
Általánosan elmondható, hogy a rendszeres, tartós alkoholizmus, borzasztó hatással van az egész mozgásszervi rendszerünkre. Igen fontos az alkohol teljes megvonása, a normális táplálékbevitel rendezése. El kell menni az évi csontsűrűség vizsgálatra, és látogatni kell az érsebészeti és neurológiai lábszűréseket is!

Mindent egybevéve az alkoholfogyasztásban a legfontosabb tényező a mértékletesség legyen és sok gondtól óvjuk meg magunkat!

Az alábbi videón a legjellemzőbb sérülési mechanizmusok akut etiles intoxikációban.

És most lássuk mit írtak a Konzílium 2.0 többi résztvevői az alkoholizmusról:

ENT House Budapest Horváth Tamás fül -orr-gégész
Elmedoktor Veress Dóra pszichiáter
KindlerMedical - Demeter Irma szakgyógyszerész
Mentők Blog Heinrich Károly sürgősségi ellátás
Minden, ami pszihológia blog – Kindler Réka pszichológus
PepitaZebra blog – Török Dóra gyermekorvos
MedIq – Meskó Bertalan kutatóorvos, genetika

A nagyízületi endoprotézisek csodálatos világa

2010-02-11T22:51:00.015+01:00

Az ortopédiai betegellátás egyik legmeghatározóbb irányvonala a nagyízületi endoprotetika. Legyen szó csípő-, térd-, vagy vállízületről, a protézis implantáció az egyik leggyakrabban végzett beavatkozás az ortopéd sebészetben világszerte. Az 1960-as évek második felétől folyamatosan emelkedik az évente beültetett implantátumok száma, az eszközök fejlesztése pedig mára sokmillió dolláros üzletággá nőtte ki magát. Csak Magyarországon éves szinten több ezer nagyízületi endoprotézis kerül beültetésre és ez a szám nemzetközi viszonylatban igen alacsony szám.
A műtétek indikációja széles skálán mozog. Leggyakrabban ízületi porckopás, arthrosis miatt történik az implantáció, de sokszor egyéb módon nem kezelhető csonttörések ( pl. combnyaktörés, ízületet destruáló térdtáji törések), valamint az ízületet is érintő mozgásszervi megbetegedések, reumatológiai kórképek is vezethetnek erre az útra.

Ebben a bejegyzésben a csípőprotézisek alaptípusait szeretném bemutatni.

Csípőprotézis

A leggyakrabban beültetett implantátum típus. Anyaga a gyártótól függően változatos lehet, legtöbbször orvosi acélból, Cr-Co-Mo ötvözetből, illetve titánból készítik. Az azonos alapkoncepció szerint a protézis három részből áll: vápa, szár, fej.
Vápa: ez a rész illeszkedik a medencecsont un. acetabulum részébe, ez helyettesíti az ízület üregét, ez foglalja magába a fejet, melynek azonos átmérőjű gömbfelszíne biztosítja a művi ízület szabad mozgásait. A combcsont levágott végébe kerül beültetésre a protézis szára, mely továbbítja a rá nehezedő erőt a láb felé. Az ízület stabilitását a Beteg saját izomzata, valamint a megfelelő helyzetben beültetett protézis komponensek adják. A csípőprotézis rögzítésére két módszer létezik: cementes ill. cement nélküli megoldás.

Cementes rögzítésnél a komponenseket nagy szilárdságú, kétkomponensű PMMA ( polymetil-metakrilát) ragasztó ( un. csontcement) rétegre helyezik rá, ami kb. 10 perc kötési idő múlva a cementtel valóban egyenértékű stabilitást biztosít. A legtöbb esetben jól alkalmazható technika, a cement elérhető antibiotikumos változatban is, nagyobb defektuokkal járó esetekben is jó stabilitást biztosít. A cementes vápák egy elemből állnak, nagy keménységű polietilénből készülnek.

A cement nélküli (CN) eljárásnál kiemelt szerepe van a protézisfelszín kiképzésének. Általában speciális hydroxyapatit bevonatot kap, vagy a felszín kialakítása eleve kedvez a Beteg csontjának a protézishez való rögzülésének (gyakorlatilag belenő a csont a protézisbe). A beültetésnél fontos az un. „press-fit” technika alkalmazása, vagyis a komponenseket úgy illesztjük a helyükre, hogy oda szorosan befeszüljenek, rögtön megfelelő stabilitást adva, ami a csontosodás során csak tovább növekszik. Nem alkalmazható minden esetben, pl. jelentős csonthiánnyal járó esetekben ( medencetörések, veleszületett csípőficam után) nincs meg a szükséges anatómiai helyzet, ami lehetővé teszi a „press-fit” elv megvalósítását. Ilyenkor cementes, vagy hibrid ( cementes vápa- CN szár, vagy akár fordítva) a választandó. A CN vápák két részből tevődnek össze. Az egyik a fémből készült külső héj, ebbe illeszkedik a nagy keménységű polietilén belső ( insert ).

A csípőízületi endoprotetikában új irányzatnak számítanak a „resurfacing”, vagy Birmingham protézisek. A beültetés során nem kell a combcsont teljes fejét, nyakát eltávolítani, hanem elegendő a csontot megfelelő formájúra alakítani, majd a protézis sapkaszerűen ráilleszthető. A műtét így jelentős csontveszteség nélkül megúszható, ami az ortopédiában nem kis cselekedet! A módszer sajnos nem alkalmazható minden esetben, sőt kimondottan szűk az indikációs köre ( Fiatal beteg, jó csontállomány, megfelelő anatómiai helyzet, gyakorlott sebész). Magyarországon leginkább igen borsos ára miatt nem terjedt még el.
A videón az úriember egy évvel van a műtét után. Természetesen a jobb oldali karatemester operálták... De vajon melyik csípőjét???

Nyomjuk meg! Sport kompresszió = nagyobb teljesítmény, gyorsabb regeneráció

2010-02-08T23:57:00.005+01:00

Az sport-élettanban folyamatosan keresik a lehetőségeket a teljesítmény fokozására, a regeneráció gyorsítására.

Ennek a kutató munknak a legfrissebb eredménye a sport kompresszió kidolgozása. A módszer lényege az, hogy egy-egy testrészünkre az adott testájéknak megfelelő, a test középpontja felé haladva fokozatosan emelkedő nyomást helyezünk. Erre a legegyszerűbb módszer egy speciális kompressziós segédeszköz viselése, mely egyszerűsége ellenére rendkívül sokrétűen fejti ki jótékony hatását:

összenyomódnak a felületes vénák, fokozva ezzel az izmok vérellátását

a fokozott vérellátás emeli az izmokhoz eljutó oxigén mennyiségét, így növelve a teljesítményt

a felgyrorsult vérátáramlás gyorsabban szállítja el az izmokból a felszaporodott anyagcsere termékeket, így például a tejsavat, ezzel is fokozva a regenerációt, és késleltetve a kifáradást

javul a testrészek hőháztartása

a felületes helyzetérzékelő receptorok (központi idegrendszeri jeladók) működése révén javul a koordináció, így pl. kosárlabdázóknál a dobások pontossága

az izomrostok összenyomásával csökken a húzódásos sérülések kialakulásának kockázata

Összességében azt találták, hogy a sportkompresszióval a teljesítmény kb.

5 %-al növelhető úgy, hogy közben az energiafelhasználás 6 %-al csökken.

Bővebben a témáról itt olvashatnak:

http://www.sisegely.hu/index.php?page=92&lang=_hu

vagy az alábbi videóból tájékozódhatnak.

Konzílium 2.0

2010-01-29T18:59:00.007+01:00

Örömmel jelentjük, hogy februártól mi is csatlakoztunk a Konzílium 2.0-hoz! Jól hangzik, de mi is az valójában?

A Konzílium 2.0 egy magyar egészségügyi blogkarnevál, melynek célja, hogy egy-egy adott témát több aspektusból, különböző szakterületeken dolgozó bloggerek tollából bemutasson. Bizonyos betegségeket több szemszögből is alaposabban körbejárunk, míg egyes tünetekről inkább asszociatív alapon születnek bejegyzések.
A külföldi blogokon, site-okon már régóta létezik az úgy nevezett "grand round", melynek keretében az egészségügy különböző területein jártas bloggerek írnak egy adott témáról, arról, hogy az miként van jelen a szakterületükben. Magyarországon először próbáljuk meghonosítani mindezt, reméljük a későbbiekben minél többen. Rendszeresen fogjuk megjeleníteni a választott témát körüljáró posztjainkat és reméljük minél többen csatlakoztok hozzánk!

Az első konzílium fulladás, fulladásérzet témakörben elérhető a http://www.konzilium.blog.hu/ oldalon!
A következő téma az alkoholizmus és következményei február 15-én!

A résztvevő blogok:

Hogyan tudjuk elkerülni a sí baleseteket?

2010-01-26T23:52:00.005+01:00

Aki szenvedett már el síbalesetet, pontosan tudja, hogy egy húzódás, ficam, vagy törés hogyan tudja tönkretenni a régóta vágyott téli pihenést. Érdemes tehát néhány alapvető szabályt betartani, amikkel a sérülések nagy része elkerülhető.

Ezek a következők:

síelés előtt készítsük fel szervezetünket rendszeres edzésekkel a megnövekedett terhelésre, hogy megfelelő állóképességünk legyen
csak megfelelő felszereléssel induljunk neki a hegynek
a tudásunknak megfelelően sebességgel, a tudásunknak megfelelő nehézségi fokozatú pályán csússzunk
vegyük figyelembe a hó állapotát és az időjárást
ne térjünk le a kijelölt pályáról
magashegyi síelésnél hagyjunk időt szervezetünknek a megváltozott környezethez való hozzászokáshoz
ne síeljünk egyedül, mindig többen vágjunk neki a lejtőnek

Ezekkel az egyszerű, sokszor magától értetődő, mégis gyakran be nem tartott szabályokkal sok sérüléstől megóvhatjuk magunkat, és a téli kikapcsolódás így tényleg kikapcsolódás lesz, nem pedig egy szomorú emlékű kórházi kaland.

Bővebben a témáról: http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/news/fullstory_93564.html

Unhappy triad - a szomorú trió

2010-01-24T13:04:00.010+01:00

Ha már síelésnél tartunk, esen néhány szó a gyakori sérülésekről is. Az előző bejegyzésben olvashattunk a koponya és fejsérülésekről, jöjjenek most a térdsérülések.

A lábszárcsont és combcsont törése mellett gyakoriak a térdízület lágyrészeinek sérülései. Leggyakrabban rotációs mechanizmussal történik a szalagok, meniscusok szakadása. Egy igen súlyos, komplex sérüléstípus az úgynevezett unhappy triad.

A találó név a belső oldalszalag, az elülső keresztszalag és a belső meniscus sérülését takarja. A láb kirotációjakor, a térd befelé dőlésekor, kifelé csavarodásakor jöhet létre.
Ez a kombináció teljes térdízületi instabilitást okoz, általában műtéti ellátást igényel. El kell látni a szakadt meniscust és elülső keresztszalagot, az oldalszalag általában konzervatív úton is gyógyítható.

további info: http://www.sports-injury-info.com/unhappy-triad.html

Video: változatos mechanizmusok különféle sérülésekre síelőknél. ( 0:33-nál unhappy triász garantált) Egyben újabb felhívás a bukósisak fontosságára.

http://www.youtube.com/watch?v=co4IAFMXB00

Síeljünk, snowboardozzunk bukósisakban!

2010-01-24T00:04:00.005+01:00

Évente visszatérő téma, hogy a téli sportok mennyi veszélyt rejtenek magukban. Ez igaz is, azonban megfelelő előkészületekkel és védőfelszereléssel a sérülések jó része elkerülhető.

Egy Kanadában, 2008-ban megjelent könyvből derül ki, hogy átlagosan 100.000 síelőre jut 4.800 sérülés. Szerencsére a sérülések döntő többsége hosszabb-rövidebb idő után gyógyul, azonban a százezer síelőből 3.2 sérülése katasztrófális. Ezen katasztrófális sérülések 75 %-ák férfiak szemvedik el; a sérültek 65 %-a 11-30 év közötti. A leggyakoribb ok a koponya sérülés.

Bővebben a témáról: http://www.thinkfirst.ca/documents/AlpineSkiingTips-final.pdf

Mi okozza derékfájást?

2010-01-22T19:37:00.011+01:00

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a derékfájásnak ezernyi oka lehet. Vannak persze igazi ritkaságok és vannak nagyon gyakoriak. Ezek közül, most kiemelném az irodai munkát, mozgásszegény életmódot.

Be kell lássuk, gerincünk nem az ülőmunkára teremtetett. Vannak bizonyos görbületei, melyek biztosítják a terhelés megfelelő eloszlását a csigolyák ( és a kisízületek) között.

Amennyiben ezek a görbületek megváltoznak ( pl. üléskor), a terhelés iránya megváltozik. A görbületeket stabilizáló izmok erejük végéig tartani próbálják magukat, de az ő erejük is véges ( különösen keveset mozgó, nem sportoló embereknél). A tartós mozdulatlanság és monoton mozdulatsorok miatt egyes izomcsoportok a normál terhelés sokszorosát viselik, mely hamar elfáradásukhoz, görcsükhöz vezethet. ( Ezért esik olyan jól kinyújtózni utána)

Az izmok tartóerejének hiányában a csigolyákon található ízületek is egyenetlenül túlterhelődnek. Ez gyulladás, fájdalom kialakulásához vezethet, súlyosabb esetben neurológiai tünetek ( lábzsibbadás, érzéscsökkenés) kialakulásához is vezethet.Ezek alapján érthető, miért is fontos a hátizmok rendszeres tornásztatása, erősítése. Minél jobb kondícióban vannak izmaink, annál tovább képesek fenntartani a megfelelő testtartást. Odafigyeléssel, rendszeres mozgással, az izmok nyújtásával sok panasztól óvhatjuk meg magunkat.

Ínhüvelygyulladás - tenosynovitis

2009-11-23T19:54:00.004+01:00

Ismét a sors fintora: Miután az égig dícsértem a fallabdázást, össze is csomagoltam és két hét kihagyás után ismét ütőt fogtam a kezembe. Csakhogy nem a már jól megszokottat, hanem egy eddig sosem próbált darab akadt a kezembe. Az eredmény, iszonyat fájdalom a jobb csuklómban, melynek mozgásai is jelentősen beszűkültek. Diagnózisom: tenosynovitis, vagyis ínhüvelygyulladás.
Általában egyenletes, hosszantartó, erős megterhelés, vagy szokatlan tartási rendellenesség ( számítógép billentyűzet, egér használata) váltja ki a mozgató inak tokjának megvastagodását, gyulladását. Hatására az ín már nem tud könnyedén csusszani, akadozik, ez érezhető ropogást, mozgásbeszűkülést okoz, mely természetesen fájdalommal is jár.
Kezelésében legfontosabb a kímélet, az adott ízület rögzítése, ill passzív tornásztatása. A Nem Szteroid gyulladáscsökkentők használata ( akár tabletta, akár gél formában) szintén erősen javasolt. Az ízület polcolása, jegelése is sokat segíthet a gyógyulásban. A terhelés fokozatos növelése nagyon fontos, mely a folyamat könnyen krónikussá válhat és sok panaszt okozhat a beteg számára. Az ímént említett kezelés nálam eddig bevált, szépen csökkennek a panaszok , szerintem a hét végén ismét bevállalok egy játszmát, immár a megszokott ütővel.

Fallabdázni márpedig muszáj!

2009-11-19T10:23:00.008+01:00

Mindenkinek javaslom, hogy találjon egy olyan sportot, amit mindenkor szívesen űz. Külön hasznos, ha ez a mozgásfajta a mindennapi életvitelhez szükséges izmaink, ízületeink általános állapotát szintentartja, javítja. Blogíró kollégáim a futásra és az úszásra esküsznek és nagyon helyesen teszik, bár a futás eléggé igénybe veszi a térdízületeket, de ez megfelelő cipőválasztással ( lásd előző bejegyzésünk) csökkenthető. Az én sportjaim a fallabda ( squash) és a röplabda. Lássuk mennyire igazak a squashra az előbb említett kritériumok!

A fallabdát jól tapadó cipőben játsszák, a labda apró és nagy sebességgel pattog, bármelyik falra üthető. Ennek következményeképpen a játékosok mozgásában gyakori irányváltások dominálnak, melyek különösen igénybeveszik a bokaízületeket, valamint a térdek feszítő izomzatát, szalagrendszerét és az ízületi porcot. A rotációs mechanizmusok gyakran okoznak meniscus sérülést. A labda sokszor csak néhány centiméterrel a padló felett repül, emiatt a játékosok előrehajolva ütik meg. Az ágyéki gerincszakasz számára a folyamatos hajolás-felegyenesedés komoly próbatétel, a gerinc menti izomzat jelentős munkavégzésre van ítélve. Az irányváltások és a hirtelen elindulások-megállások szintén fokozott terhelést jelentenek a törzsizomzat számára. A vállak ( legalábbis az ütőt fogó oldalon) sem ússzák meg a fallabdázást, a nagy kilengéssel járó, nagyenergiájú lendítések könnyen sérüléshez vezethetnek.

Elolvasva amit írtam, a fallabdázás nem tűnik különösképpen egészséges sportágnak. És mégis! A rendszeres edzések során az izmok, ízületek kiválóan alkalmazkodnak, felnőnek a feladathoz, ennek hatását pedig a mindennapokban is érezzük. Kevesebb a derékfájás, a törzsizomzat tónusa fokozódik, a combizomzat megerősödik. Megfelelő bemelegítést követően, folyamatos koncentrációval és odafigyeléssel elképesztően szórakoztató tud lenni a squash. Fontos az izomzat karbantartása, különösen hosszabb kihagyás után érdemes edzés előtt néhány alkalommal átmozgatni a térdstabilizáló izomcsoportokat, valamint a törzs- és gerinc tartóizmait. Ebben nem szégyen gyógytornász segítségét kérni, de egyszerű, otthon is elvégezhető gyakorlatokról van szó. Ha ezeket szabályokat betartjuk, a fallabda kiváló kikapcsolódást biztosít, javítja mozgáskoordinációnkat, állóképességünket, reflexeinket, segíti koncentrálóképességünket, helyzetfelismerésünket. Arra az egy órácskára az ember elfelejti a főnökét, a munkáját, a gondokat, a problémákat. Tökéletes kikapcsolódás. Jópofa a futás is és az úszás is, de fallabdázni muszáj!

A videón Jonathon Power. A labdát ne is próbáljuk meg követni, figyeljék a fehér pólós játékost...

A futás eufóriát okoz és függőséget alakíthat ki

2009-11-07T17:48:00.009+01:00

A legújabb kutatások alapján vált ismertté a tény, hogy a rendszeres testmozgás,

így a futás a szervezetben a morfiumhoz hasonló vegyületeket, úgynevezett

endorfinokat szabadít fel, így a rendszeres testedzés jó hangulatot kiváltó hatása

is érthetővé válik.

A Tufts Egyetemen állat kísérleteket végeztek, melyek során két

patkánycsoportot vizsgáltak. Az egyik csoport ketreceibe tettek futó

kereket, a másikéba nem. Emellett mindkét csoportot megfelezték, és míg

az első csoportfél egész nap kapott táplálékot, addig a másik csak napi

egy órán át, hogy kevesebb időt töltsenek táplálkozással és több idejük

maradjon futni. A több hétig tartó kísérleti körülmények után az állatoknak

naloxont, a morfium és az endorfinok ellenszerét adták be. Azt vizsgálták,

hogy a beadott szer milyen erős megvonási tüneteket okoz,

így arra kaptak választ, hogy a kísérleti felállás alatt mennyi endorfin

szabadult fel az állatoknál. A várakozások szerint a nagyobb mennyiségű

endorfinhoz szokott patkányok között a naloxon beadása súlyosabb

megvonási tüneteket kellett, hogy okozzon, mint azoknál az állatoknál,

amelyek kevesebb endorfinhoz voltak szokva.

Az eredmények kiértékelése alátámasztotta az előzetes elvárásokat:

azoknál az állatoknál, akik szinte egész nap futhattak, jelentősen erősebb

megvonási tüneteket észleltek, mint a másik csoport állatainál, így bizonyítást

nyert, hogy a rendszeres testmozgás az endorfinok felszabadításán keresztül

jó hangulatot okoz. Talán ez lehet a magyarázata az örökérvényű

"ép testben ép lélek" mondásnak is!

A cikk a Behavioral Neuroscience című folyóiratban olvasható teljes terjedelmében

itt: http://http://www.apa.org/journals/releases/bne1234905.pdf apa.org/journals/releases/bne1234905.pdf

Vállbetegségek 2. rész - A vállízület ütközéses szindrómája (impingement-syndrome)

2009-11-01T14:50:00.007+01:00

A vállízület egyik leggyakoribb betegsége az úgynevezett ütközéses szindróma (impingement-syndrome). Ilyenkor a vállcsúcs alatti anatómiai tér – rendszerint gyulladás miatt – beszűkül, és a rotátor köpeny minden egyes felkar mozdulat során becsípődik a vállcsúcs és a felkarcsont közé súlyos, egyre erősödő fájdalmat kiváltva.

A leggyakrabban megeröltetés, kisebb-nagyobb sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszűntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség. Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb fájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.

Miért fontos a jó futócipő? Melyek a jó futócipő ismérvei? Milyen cipőt válasszunk?

2009-10-26T06:23:00.003+01:00

Futás során lépésciklusonként minden egyes talajt érés egy-egy ütésként jelentkezik, így ez a sport fokozott megterhelést ró az alsó végtag teherviselő ízületeire, a bokára, tédre és a csípőkre. Emellett a folyamatosan ismétlődő tengelyirányú terhelés igénybe veszi a teljes gerincoszlopot is, leginkább az ágyéki-keresztcsonti és az ágyéki-háti csigolyák átmeneténél. Hogy ennek a folyamatosan ismétlődő erőnek a káros hatásait csökkentsük, rendkívül fontos, hogy hol, milyen talajon és milyen cipőben futunk. Elsősorban a természetes, füves talajok, valamint a külön erre a célra készített futófelületek ajánlatosak a rendszeres futásra, amennyiben ez lehetséges, a beton, aszfalt kerülendő, hiszen a túl kemény talajra való érkezéskor lényegesen komolyabb erők hatnak a mozgásszervrendszerre is.

A jó futócipő felépítésénél fogva segít elkerülni a túlterhelésből adódó panaszokat, emellett segíthet a sérülések megelőzésében is.

A futócipőnek alapvetően két elvárásnak kell megfelelnie: könnyűnek kell lennie, hogy lehetőleg ne jelentsen plusz terhet sportolás közben, ugyanakkor ellenállónak is kell lennie, hogy a futás során hatékonyan tudja csillapítani az ütéseket. Nyilván minél könnyebb egy cipő, annál kevésbé ellenálló, és fordítva. A kifejezetten versenyre készített futócipők rendszerint lényegesen könyebbek (kb 180-240 g), ugyanakkor 150-300 km után elhasználódnak. A hétköznapi, vagy hobby futásra alkalmas cipők nehezebbek ugyan (kb. 300-400 g), de ezek 700-1000 km-t is kibírnak. Különösen igaz ez a terepfutásra tervezett cipők esetében, melyeknél a felsőrész felépítése is ellenálló anyagokból történik, hogy az egyenetlen talajon való futás közben jelentkező többlet terhelést bírják. Fontos lehet még, hogy kinek milyen a lábboltozata, milyen a lábformája. Célszerű tájékozódni futócipő vásárlása előtt, hogy futás közben lábunkkal inkább befelé, középen, vagy éppen a talp külső éle felé terhelünk-e, ugyanis ennek megfelelően lehetőség van a cipők közötti választásra. Legegyszerűbb módszer ennek eldöntésére, ha megnézzük valamelyik korábbi futócipőnket, és leellenőrizzük, hogy a talp melyik részét koptattuk el. (a témáról többet a lenti videón hallhatnak) Ugyancsak létezik egyes gyártók kínálatában azonos méreten belül különböző lábszélességre gyártott cipő is, így a szélesebb lábúak is találhatnak maguknak kényelmes lábbelit. Mindenképpen fontos, hogy kényelmesen illeszkedő, a lábujjak előtt kb 0.5-1 cm szabad helyet adó, így a funkcionális hosszat biztosító cipőt válasszunk. A cipőt ne használjunk tovább, mint amit a gyártó ajánl, mert egy bizonyos távolság megtétele után a cipő anyagai elhasználódnak, így a felső rész kevésbé lesz képes tartani a lábat, teret engedve esetleges sérüléseknek. Emellett a talp rész anyaga is meggyengül, csökken a talajt éréskor kifejtett tompító hatás, és ez hosszú távon komoly ízületi problémákhoz vezethet.

Kinezio Tape a labdarúgás élvonalában is!

2009-10-21T12:49:00.006+02:00

A napokban fantasztikus sikerrel zárult U20-as futball világbajnokságon, valamint a bajnokok ligája elmúlt fordulójában több játékoson is láthattuk a Kinezio Tape-et. Amint az a mellékelt fotón is látható, az élsprotban is előszeretettel alkalmazzák ezt a modern eljárást húzódások, rándulások kezelésére. A képen az Inter focistája, Cambiasso combján látható a gyógyítő erejű szalag.

Gerincferdülés, hanyagtartás

2009-10-11T16:13:00.007+02:00

Az egészséges gerinc sem teljesen egyenes. Vannak olyan természetes görbületei, melyek nélkülözhetetlenek a felegyenesedve járáshoz. Azonban a görbületek változása új szerkezet termet az izmok munkájához, melyek emiatt túlterhelődhetnek, később panaszokhoz vezethetnek

A gerinc oldalirányú görbületei nem természetesek, ezt az állapotot hívjuk scoliosisnak-gerincfedülésnek. Leggyakoribb formája a fiatalkori scoliosis, melynél anatómiai deformitás szerencsére nem áll fenn, az elégtelen izomzat és a kóros terhelés együttesen okozza az elváltozást.

Kezelésében az első és legfontosabb lépés, az elváltozás észlelése! Ez elsődlegesen a szülők feladata, hiszen már kialakult panaszok esetén a kezelés már nehezebb. Sok haszna van a rendszeres szűrővizsgálatoknak, akár iskolai keretek között, akár egészségtudatos életvitel részeként. Fontos tehát odafigyelni néhány árulkodó jelre:

* a fej, nem a test középvonalában áll

* az egyik váll magasabban áll

* bordapúp látható a göbület oldalán

* fokozott a háti göbület

* oldalirányú görbület a háti-, vagy ágyéki gerincszakaszon

A kezdetben panaszmentes elváltozás kezelés nélkül a későbbiekben igen sok fájdalmat, kényelmetlenséget tud okozni. A folyamatos, egyenetlen terhelés miatt testünk egyensúlya megbomlik, mely miatt derékfájdalom, csípő- térdpanaszok alakulhatnak ki.

Szerencsére az időben észrevett és megfelelően kezelt fiatalkori scoliosis sok gyógytornával és kitartással kiválóan kezelhető. Az izomzat megerősítésével, valamint a helyes testtartás, mozgásminták begyakorlásával a deformitások jól korrigálhatóak. Fontos a gerinc melletti (paravertebralis) izmok erősítése, az izomtónus beállítása, mely lehetővé teszi, hogy ne kelljen állandóan odafigyelni, hogy hogyan tartsuk magunkat, hanem a jó testtartás legyen az állandó. Javasolt ötlet a kezelés során időről-időre többirányból fényképet készíteni a betegről, így a gyógytorna eredménye kiválóan követhető lesz. Orvosi vizsgálat mindenképpen kötelező a kezelések előtt, itt is dokumentáció, a pontos jelenlegi állapotok rögzítése történik, valamint a terápiás terv is ennek során születik meg, melynek alapján a gyógytornászokkal célzottan kezdhetik meg a tornát. Egyszerű esetben a gyakorlatokat 5-10 alkalom során a beteg megtanulja, így azokat otthon is szorgalmasan gyakorolhatja. Komplexebb esetekben az rendszeres gyógytornász felügyelet javasolt. Speciális gyógymód a scoliosis kezelésében a Schrott- módszer, melynek alkalmazásával többdimenziós gerincgörbületek is eredményesen korrigálhatóak, ismét csak az izomzat áthangolásával.

A rendszeres hát- és törzsizomerősítő gyógytorna mellett fontos a rendszeres sportolás, az izmok általános kondícióban tartása, a megfelelő testtartás, valamint a mozgásban gazdag életvitel.

További információ: www.mentakozpont.hu

Vállbetegségek - anatómiai alapok 1. rész

2009-10-03T21:37:00.006+02:00

A civilizált életformával járó, a felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalmak képében. A váll eredetű fájdalmak pontos megértéséhez szükséges ismerni a vállízület anatómiájának alapjait is: a váll az emberi test legnagyobb mozgásterjedelmű ízülete, egyik másik ízülettel sem vagyunk képesek ilyen szabad mozgásokra. Ahhoz, hogy a felkarcsontot ilyen tág határok között tudjuk mozgatni, részben szükség van a környező ízületek mozgásaira, ugyanakkor a lapocka és a felkarcsont közötti ízület különleges felépítésére is. A szabadságnak azonban ára van: nevesen a felkarcsont rögzítettsége az ízületi vápában relatív szegényes. A sekély vápa szélén mindössze egy vékony porcgyűrű található, mely – több más képlet melett – az ízület stabilitásáért lesz felelős. Érthető tehát, hogy ha ez a vékony gyűrű megsérül, könnyen válik instabillá az ízület. Ennek is köszönhető, hogy a leggyakrabban ficamodó ízület is éppen a váll. A felkarcsont feje leggyakrabban előre és lefelé ficamodik, ilyenkor gyakran megsérül a stabilitásért felelős porcgyűrű, az úgynevezett labrum is, emellett a felkarcsont fején is benyomat, az úgynevezett Hill- Sachs laesio alakul ki. A sérülés mechanizmusát megtekintheti az alábbi videon:

A következő bejegyzésben a vállízület egyik leggyakoribb elváltozásáról, az ütközéses syndromáról írunk.

Bővebb információért, a betegség kezelésével kapcsolatos felvilágosításért, gyógytornáért forduljon bizalommal a Menta Egészségközpont munkatársaihoz!

Meniscus szakadások kezelése

2009-09-19T22:02:00.005+02:00

A meniscusok a térdízület belsejében helyezkednek el. Kollagénből, kötőszövetből és porcsejtekből állnak, gyűrű alakúak. Sérüléseiket köznapi nyelven porcleválásnak szokták nevezni. Sajnos elég könnyen sérülnek, leggyakrabban sportoláskor, de bizonyos foglalkozások ( fokozott terhelés, a térdízület kényszertartásával járó munkák) és térdízületi kopás is elősegíti szakadásukat. A mediális ( belső) meniscus sérülése a gyakoribb. A sérülés fő tünete a fájdalom, az ízület mozgáskorlátozottsága, visszatérő, fájdalommal járó roppanás érzés a térdkalács alatt-mellett. Friss sérülése legtöbbször az ízület gyors duzzanatával jár, mely sokszor ízületi bevérzés következménye. Fizikális vizsgálat mellett a diagnosztika fő elemei az ultrahang, illetve MR vizsgálat. Kezelésében vezető helyen áll az arthroscopia ( térdízületi tükrözés), melynek során apró nyílásokon ceruza vastagságú kamerát és egyéb műszereket lehet az ízületbe vezetni, majd szemellenőrzés mellett megoldható a probléma. Az ellátás típusa több tényezőtől függhet. Fiatal betegnél, ha csak kismértékű a szakadás, közel az ízületi tokhoz, szóba jöhet a levált meniscus visszavarrása. Kiterjedt szakadásnál a levált részt el kell távolítani, mert ízületi elakadást, az ízületi porc pusztulását okozhatja.
A műtétet követő időszakban igen fontos a rendszeres combizomerősítő gyógytorna, melynek során a térdízület stabilitása maradéktalanul visszaállítható.

Az alábbi videón megtekinthető az eljárás kivitelezése egy rövid videón.
További információért: http://www.mentakozpont.hu

Amit a lúdtalpról tudni érdemes

2009-08-27T21:04:00.007+02:00

Hányszor hallottuk már, hogy valakinek akkora lúdtalpa van, hogy már gágog! De mi is valójában a lúdtalp? Latin nevén "pes planus", vagyis lapos láb. A lábcsontok normál esetben két boltívet alkotva ( haránt és hosszboltozat) helyezkednek el, így biztosítva a terhelés optimális eloszlását. A boltozatok megtartásáért a lábcsontok közötti szalagok és izmok a felelősek. A modern, sima talajokon való járás ( parketta, padló, járólap) nem segíti elő a lábizmok fejlődését, mivel a láb számára a teljes talp érintkezése a legstabilabb. Göröngyös talajon, kavicson, füvön járáskor a lábizmok folyamatos munkájára, egyensúlyozásra van szükség, így ez kiváló ellenszere a hosszboltozat süllyedésének. Gyermekkorban, 5-7 éves kor alatt szinte mindenki lúdtalpas még, hiszen lábunkat még alig használtuk, honnan is lennének erős lábizmaink? 18 éves korig aktív tornával még a leghangosabban gágogó lúdtalpak is sikeresen korrigálhatóak, csak napi 15 perc odafigyeléssel.

Korrekciós (lúdtalp-) betét viselése nem is javasolt fiatal életkorban, hiszen viselésekor pazarul megtámasztja a boltozatokat, de éppen ezért a meglevő izmaink is elsorvadnak, mert nincs rájuk szükség és viselhetjük a betétet életünk végéig.

Ugyanakkor fontos a lúdtalp korrekciója, mert már gyermekkorban is panaszossá válhat, már kisebb megterheléskor is fájdalom jelentkezhet. Hosszútávon térd, csípő, gerinctáji problémákat is okozhat.

Napi 15 perc odafigyeléssel tehát nagyon sok gondtól kímélhetjük meg magunkat, szeretteinket, de még a pénztárcánkat is!

További információkért tekintese meg honlapunkat ( http://www.mentakozpont.hu ), vagy keressen fel minket személyesen egy lúdtalp szűrővizsgálat erejéig!

Kinesiotape

2009-08-15T18:32:00.002+02:00

A nyári sportműsorok alkalmával sokaknak feltűnhetett néhány sportoló különböző színű szalagokkal a testén. Hát ők minden valószínűség szerint a Kinesiotape módszerét alkalmazták. De mire is jó ez?
Izomgyulladás esetén a bőr és az izom közötti terület komprimált. Ebből következik a nyirokfolyadék csökkentett mértékű kiáramlása a gyulladásos területről, amely a nyirokrendszer zavarához vezet. Ez a kompresszió és a nyirokfolyadék csökkent lefolyása ingerli a fájdalom receptorokat a bőrben és lokális fájdalom kialakulásához vezet. Ha a bőrt az érintett területen a szalag felhelyezése előtt és közben megnyújtjuk, a bőr a felragasztott szalaggal együtt a nyugalmi állapotba való visszahelyezést követően hullámos bőrráncot képez. Ez a bőrránc-effektus képezi a Kinesiotape módszer legfontosabb alapelvét. A megemelés következtében fokozódik a nyirokképződés a cutis-subcutis területén lévő nyirokkapillárisaiban. Ezáltal a nyirokfolyadék egyszerűbben tud a nyirokrendszerbe visszajutni, csökken a nyomás a szövetközti térben így a bőr receptorok ingerlése is csökken. Bővebben a http://www.mentakozpont.hu -n vagy személyesen a Menta Egészségközpontban!

Manuálterápia, de mi is az?

2009-07-19T19:43:00.003+02:00

A manuálterápia az ízületek csökkent vagy megnövekedett mozgékonysága következtében kialakuló reverzibilis (visszafordítható) károsodások diagnosztikájával és kezelésével foglalkozik. Célja a mozgásrendszer komplex kezelése, a mozgásszervi funkciók megbomlott összhangjának helyreállítása, a mozgás javítása, a fájdalomcsillapítás.
A manuálterápia nem csontkovácsolás, vagy csontrakás. Megalapozott, speciális technikák állnak a terapeuta rendelkezésére, melyet nagyon részletes, minden izületre kiterjedő vizsgálat előz meg. Majd ezt követi az ízületi károsodás kezelése speciális fogások és technikák segítségével, melyek kizárják a kezelni nem kívánt, egészséges szegmenteket.
www.mentakozpont.hu/szolgaltatas/Manualterapia

Befagyott váll

2009-07-18T19:53:00.004+02:00

A betegség alapja, hogy - pontosan nem ismert okokból - a vállízületi mozgások fájdalmassá válnak, ezzel párhuzamosan beszűkülnek. A végső stádiumban a mozgások minimálisak, fájdalmasak, a váll a mindennapi használatra gyakorlatilag alkalmatlan. A nem műtétes kezeléssel arra van lehetőség, hogy a betegség természetes lefolyását lerövidítve visszanyerjük az ízület eredeti funkcióját.
Az első lépés az ízületi tok tágítása, a szalagok, ínak nyújtása óvatos tornagyakorlatokkal. A mozgásterápia során a felkar forgó mozgásár kell először helyreállítani, majd a kar oldalra és előre emelését. Fontos a szakember irányítása, mert Ő tudja eldönteni, hogy milyen erősségű mozgással nem okozunk még további károkat.
Amennyiben az óvatos torna nem hozza meg a kívánt eredményt, szóba jön az altatásban végzett bemozgatás. Ezt követően átmeneti rögzítés után ismét a mozgásterápiáé a főszerep.
Fontosak az úgynevezett izotonikus gyakorlatok, amikor állandó ellenállással szemben ( gumiszalag) erősítjük a váll izmait. Speciális, finom, egyensúlyozó gyakorlatokkal az idegrendszer izmokat beidegző, az ízület helyzetét érzékelő funkcióját is felfrissíthetjük.
Jó hatású a gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés mellett ultrahang, elektromos kezelés alkalmazása is.
A kezelés időtartama a betegség stádiumától, súlyosságától függ, de elmondható, hogy időben elkezdett komplex kezeléssel, rendszeres gyógytornával az egyébként 2-3 évig tartó betegség idelye lerövidíthető 4-6 hónapra. Súlyos esetben még megfelelő ellátás mellett is 9-12 hónap a gyógyulási idő.

Plasztikai műtét után...

2009-07-14T19:24:00.003+02:00

Sokaknak okoz gondot, hogy nincsenek igazán tisztában azzal, hogy mire is vállalkoznak, amikor a plasztikai sebész kése alá fekszenek. Nem szabad elfelejteni, hogy a kívánt eredmény eléréséhez az utógondozás majdnem annyira fontos, mint a beavatkozás maga. Éppen ezért már az operáció tervezésekor fontos tudni, hogy mely dolgokra kell odafigyelni a mellműtétet követően és tudatosan kell készülni a műtétet követő mozgásformák helyes elsajátítására a mozgásbeszűkülés megelőzése érdekében.
A rendszeres gyógytorna legalább olyan fontos, mint a megfelelő rögzítés, a türelem, vagy a kényelmes viselet. Sőt! A gyógytorna kihagyhatatlan! Néhány, szakemberrel eltöltött alkalom után a páciens már önállóan is el tudja végezni a gyakorlatokat, de a rendszerességet akkor sem szabad feledni. www.mentakozpont.hu/szolgaltatas/Emloplasztika

Egész nap ülök, mégis fáj mindenem..

2009-06-29T14:08:00.002+02:00

Napjainkban egyre többen dolgoznak irodában, végeznek ülőmunkát, élnek mozgásszegény életet. Sajnos kevés helyen fordítanak figyelmet a munkahely ergonómikus kialakítására, a megfelelő berendezés kiválasztására, a dolgozók pontos üléspozíciójának beállítására, s igen kevés esetben marad alkalom időközönként átmozgatni nyakunkat, vállunkat, elzsibbadt derekunkat. Tartósan irodai munkát végzők körében (különösen nyáron, légkondícionált helyiségekben) igen nagy gyakorisággal jelentkezik állandó tarkótáji fájdalom, fejfájás, vállövi panasz, zsibbadás, mozgatásra jelentkezô csuklófájdalom, valamint hosszú üléshez, terheléshez társuló derékfájdalom.
Gondolta volna, hogy ezek a panaszok sok esetben napi 10-20 perces gyógytornával orvosolhatók? Nem kell feltétlenül bonyolult gyakorlatokra gondolni, az esetek jelentős részében egyszerű mozgásformák is jelentős javulást hozhatnak, de legalábbis megelőzhetik a komolyabb panaszok kialakulását:
1. Ne átalljuk hasznáni a lépcsőt. Egészségesebb, mint lifttel közlekedni..
2. Ha sokat ülünk egy helyben, bújjunk ki a cipőből és tornáztassuk a lábunkat, mozgassuk át a bokaizületet minden irányban, próbáljunk az ujjainkkal olyan mozdulatot tenni, mintha egy ceruzát szereztnénk felvenni a földről. Akár izomláz is lehet a vége..
3. Néhány karkörzés, fejkörzés, a derék átmozgatása friss vért juttatva izmokba felfrissíti az elgémberedett tagjainkat.
4. Időnként székből felállva csináljunk néhány gugolást, törzskörzést. A vérkeringés élénkítése az agyműködésünkre is jótékony hatással lesz!
Szakképzett gyógytornászok segítségével megtanulhatunk összetett, rövid gyakorlatsorokat, amelyek napi rendszerességgel alkalmazva segítenek testünk és lelkünk frissen tartásában. Kérje orvosa, gyógytornásza tanácsát!

Melyik a számomra legmegfelelőbb sport?

2009-06-28T19:50:00.003+02:00

Általánosan elmondható, hogy a rendszeres sportolás jó hatással van a szervezetre. Növeli az állóképességet, fejleszti az izomzatot, mozgáskoordinációt. Segítségével megelőzhetőek a keringési, szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség. Segít a felesleges kilók, zavaró zsírpárnák leküzdésben, bőrünket, izomzatunkat feszessé teszi, javítja a testtartást. Mozgásszervi megbetegedések esetén, sérüléseket követően a gyógytorna, izomerősítés, óvatos sportolás elengedhetetlen a mielőbbi felépüléshez.
Oda kell azonban figyelni, hogy milyen sportot is választunk! Elővigyázatlan, túlzott terheléssel könnyen a várt hatás ellenkezőjét érhetjük el. Minden sportban egyedi mozgásmintákat találunk, melyek egyes izmokat, ízületeket jobban, másokat kevésbé terhelnek. Fontos, hogy elvárásainknak, terhelhetőségünknek, esetleges panaszainknak megfelelően válasszuk ki a sportágat, így hatékonyabbá téve a mozgást!
Az alábbiakban néhány testtájat veszünk górcső alá, összefoglalva, hogy melyik mozgásminta javasolt, vagy nem javasolt az erősítésére. Természetesen javaslataink nem azt jelentik, hogy a felsorolt sportokat egyáltalán nem szabad végezni, hanem csak annyit, hogy fokozott odafigyeléssel, előre megtervezett intenzitással érdemes az újfajta mozgást elkezdeni. Panaszok, sérülés, illetve bizonytalanság esetén érdemes állapotfelmérést végeztetni, feltétlenül javasolt mozgásszervi szakorvos segítségét kérni a megfelelő sport kiválasztásában.

Derék, ágyéki gerincszakasz

Az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz a derékfájdalom, lumbágó. Ennek legfőbb okai rendszerint az irodai munkakör, illetve a túlzott fizikai terhelés. Irodában a rossz üléspozíció, mozgásszegény életmód, fizikai munka esetén pedig az izomzat számára túlzott terhelés a fájdalom forrása.
Javasolt: Olyan sport, mely a gerincet a lehető legkevésbé veszi igénybe, de az izomzatot jól átmozgatja. Ilyen a rendszeres úszás ( elsősorban hát- és gyorsúszás), mely a gravitáció kikapcsolásával leveszi a terhet a gerincről és az ízületekről, de az izomzat nagy részét igen hatékonyan erősíti. Már kialakult, vagy rendszeresen visszatérő panaszoknál gyógytornász felkeresése javasolt. Egyénre szabott hátizomerősítő, gerincstabilizáló gyakorlatokkal a hátizmok mellett a hasizmok és egyéb, a testtartásban aktívan résztvevő törzsizmok is jól kondícionálhatók. Megelőzésre, szintentartásra kiválóan alkalmas a pilates, melynek gyakorlatait gyógytornászok fejlesztették ki és szintén a gerinc mozgásainak javítását, az izmok tónusának beállítását szolgálja. A kerékpározás, szobakerékpározás, spinning a gerinc terhelését tekintve jók, hátrányuk, hogy a hátizomzatot, felsőtestet kevésbé érintik.
NEM javasolt: szélsőséges gerincmozgással, hajlongással járó sportok, melyek az izomzatot ciklikusan, a teljes mozgástartományban igénybe veszik. Pl.: talaj- és szertorna, evezés, fallabda, röplabda
A sok futással, ugrálással járó mozgások ( hosszútávfutás, foci, röplabda) nem megfelelő izomállapot esetén könnyen sérüléshez, fájdalom kialakulásához vezethetnek, csakúgy, mint a direkt terheléssel járó sportok ( súlyemelés, konditerem).

Csípő és térd

A csípő és térdízületek teherviselő ízületek, ami azt jelent, hogy minden lépésnél a testsúly egésze a támasztó oldali ízületre nehezedik. Általános esetben ez nem probléma, de a túlsúly, vagy a túlzott terhelés ( sok futás, súlyemelés) hosszútávon az ízületi porc, izmok, inak túlterheléséhez, fájdalom kialakulásához vezethetnek. Külön jelentőséggel bírnak a térdsérülés utáni állapotok, amikor is az izomzat erejének fejlesztése lehet az egyetlen mód egy esetleges műtét elkerülésére.
Javasolt: Ízületi terheléssel nem járó sportok ( úszás, kerékpározás), az izomzat helyes tónusának, a normál ízületi pozíciónak beállítása gyógytornával. Konditeremben csak a speciális térdgépek használata javasolt, amelyeken az ízületet direkt terhelés nem éri.
NEM javasolt: Tartós, rázkódással járó mozgás ( futás – kemény talajon, betonon különösen nem!), direkt terhelés ( súlyemelés, súllyal guggolás). A térdízület összetett felépítése miatt igen jelentős a sérülésveszély a kontakt sportoknál ( pl.: karate), illetve a gyors irányváltásokkal járó labdasportoknál ( pl.: foci, kézilabda, fallabda).

Remélem, a fenti tanácsokkal elősegítettük a megfelelő sportág kiválasztását! Minden kérdésben szívesen állunk rendelkezésükre!

Gerincpanaszok kezelése műtét nélkül?

2009-06-26T10:52:00.002+02:00

A leggyakoribb mozgásszarvi panaszok a gerincoszlopot érintik. Minden korosztálynak megvan a saját, az adott életkorhoz társuló gerincbetegsége: gyermekkorban elsősorban a gerincfejlődési rendellenességek, és a gerincferdülés (scoliosis) okoznak problémát, felnőttkorban a túlterheléses panaszok (gerincsérv - discus hernia), valamint az ülőmunkát végzők derék- és nyaktáji fájdalmai gyakoriak, míg időskorban a degeneratív elváltozások és a csontritkulás (osteoporosis) a legjellemzőbbek. A beteg életkorától és a betegség jellegétől függetlenül, a gyógyítás egyik alappillére a rendszeres, szakszerû gyógytorna. Segítségével a gerincoszlop és a gerinckörüli izmok közötti finom egyensúly helyreállítható, a deformitások kialakulása megelőzhető, vagy a már létrejött eltérések további súlyosbodása lassítható. Növelhető a beszűkült, fájdalmas gerincszakaszok mozgástartománya, ezzel betegeink panaszmentessé, fájdalommentessé tehetőek. Csontritkulás esetén a szakszerű torna – gyógyszeres terápiával kiegészítve – a csigolyatörés megelôzésének, valamint a csontritkulásos fájdalom megszüntetésének a leghatékonyabb módja. A korszerű fizioterápiás elveket követve a megfelelő gyógytorna kiválasztása után (McKenzie, Schroth) a kezelés szükség szerint kiegészíthető elektromos interferencia, TENS, soft laser, illetve ultrahang terápiával is.
http://www.mentakozpont.hu/szolgaltatas/Felnott_gyogytorna/Gerinc_gyogytorna

Mozgásterápiáról általában..

2009-06-24T09:14:00.004+02:00

A mozgásterápia mára a mozgásszervi megbetegedések orvoslásának, megelőzésének alapelemévé vált. Legyen szó különböző ízületi fájdalmakról, sérülések, műtétek utáni rehabilitációról, mozgásbeszűkülésről, vagy akár veleszületett deformitásokról, gyógytorna, masszázs vagy manuálterápia nélkül elképzelhetetlen a kezelés. Emellett a mozgásterápia egyedülállóan képes arra, hogy a keleti típusú, évszázados tapasztalatokra épülő technikákat ötvözze a modern, nyugati típusú gyógymódokkal, biztosítva ezzel a legkiválóbb eredményt. http://www.mentakozpont.hu/

2009-06-23T14:17:00.001+02:00

Elindultunk